Kivégzőosztag előtt Raytheon szökött lufija

A Hindenburg Zeppelin-léghajó 1937-es végzetes pusztulása után évtizedekig nem került az újságok címlapjára léghajó, egészen 2015. október 28-ig. Ám ezúttal nem okozott tragédiát az Amerikai Szárazföldi Haderő különleges JLENS szenzorrendszerének (Joint Land Attack Cruise Missile Defense Elevated Netted Sensor System) egyik elszabadult léghajója, amely a Maryland állambeli Aberdeen-i kísérleti támaszpontjáról - pányváját elszakítva - önálló életre kelt és vad utazásba kezdett északra, Pennsylvania felé, maga mögött vonszolva 2 kilométeres kötőfékét árkon-bokron és villanyvezetékeken át.

 Az elszabadult léghajót New Jersey-től két F–16-os vadászgép kísérte, felkészülve arra, hogy szükség esetén megsemmisítse. A Raytheon JLENS radar rendszerének részét képező ballon végül 3 órás sodródás után magától földet ért. (Az esetről korábbi cikkünkben már beszámoltunk.)

A féktelen radar még 2005-ben kezdte pályafutását, egy alacsony költségű, cirkáló rakéta detektáló és követő rendszer szerves elemeként. A fejlesztést követően a három évre tervezett tesztüzem igazán csak nemrég vette kezdetét: feladata nem kevesebb, mint a főváros, Washington védelme. 

A Raytheon JLENS rendszer 74 méter hosszú ballonjai akár 30 napig is képesek egy helyen tartózkodni és ezalatt kiegészítik az Amerikai Légierő NORAD (North American Aerospace Defense Command – Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság) számára biztosított légvédelmi képességét. A JLENS radarrendszere 360 fokos, mintegy 550 kilométeres felderítési képességet biztosít 3000 m magasból. Üzemeltetési költsége csupán töredéke, mint hasonló felderítési képességekkel bíró merevszárnyú társaié, mint például a Boeing E–3 AWACS, a Northrop Grumman E–8 JSTARS vagy az E–2 Hawkeye típusú felderítő repülőgépeké.

A JLENS rendszer célmegjelölő adatokat szolgáltat(-hat) a – szintén Raytheon által gyártott – Patriot, illetve az SM–6 légvédelmi rendszereknek vagy akár az AIM–120 AMRAAM földfelszínről indított változatának (SLAMRAAM – Surface Launched AMRAAM – felszíni indítású AMRAAM). A rendszer egyik ballonja VHF sávú (30-300 MHz frekvenciájú, 1-10 m-es hullámhosszú) felderítő radart, a másik ballon X-sávú (8-12 GHz frekvenciájú, 2,5-3,75 cm-es hullámhosszú) tűzvezető radart hordoz.

A JLENS szenzor hatékonysága már tavaly áprilisban megkérdőjeleződött, amikor egy floridai postás ultrakönnyű helikopterével (gyrocopter) leszállt a Capitolium előtti gyepre. A léghajó októberi elszabadulása csak az utolsó csepp volt az amerikai törvényhozók poharába.

A Pentagon azonabn ismét reptetné a JLENS-t, mivel az októberi incidens vizsgálata lezárult: a léggömb elszabadulását egy meghibásodott légnyomás érzékelő okozta, ami következtében a nagy szélben leeresztett a hajó farok vezérsíkja. A vizsgálat végeredménye ellenére a Kongresszus már a program 2016. évi költségvetését is alaposan megnyirbálta, néhány hete pedig még közelebbre hozta a JLENS program kivégzését: a védelmi kiadások elfogadásával a JLENS program 2017. évi tervezett 45 millió dolláros költsége 2,2 millióra csökkenne.

„Ez nem az első alkalom, hogy kieresztjük a levegőt ebből a ballonból” – mondta a költségvetés tervezetről nyilatkozva a program legnagyobb kongresszusbeli ellenzője Jackie Speier, „Reméljük, hogy ez a zombi program, ezúttal tényleg halott marad.”

Amint a törvénytervezet a Kongresszus elé kerül és elfogadják, az lesz az utolsó szeg a hosszú ideje csak erőlködő JLENS program koporsójába. (A program előtt álló technikai kihívásokról korábban már írtunk.) A hadsereg eredetileg 16 JLENS rendszer telepítését tervezte, azonban az egyre magasabbra rúgó költségek miatt csak két tesztkészlet „állomásozik” az Aberdeen-i kísérleti támaszponton.

Ahelyett, hogy ilyen gyorsan leírnánk egy jó, hatékony, viszonylag olcsó elképzelést és végleg elsüllyesztenénk ezt a léghajót, esetleg a pányvát kellene megerősíteni. Félő, hogy napjaink aszimmetrikus fenyegetésében hamarabb rálépnek a lábujjunkra és akkor még magasabb hangon visítunk fel, mint ha csak beszívjuk a kiengedett héliumot a JLENS ballonjából!

Fordította és összeállította: Somogyi Péter

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred