Kínai–amerikai tengeri incidens utójátéka

Kínai illetékesek ragaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy a tengeralattjárójuk nem követte a hordozót. Ennek beismerése ugyanis nyilvánvalóan ahhoz vezetne, hogy az amerikai tengeralattjárók is komolyabban „foglalkoznának” a kínai haditengerészet felszíni egységeivel (nem beszélve a politikai légkör ideiglenes elhidegüléséről). Kína szempontjából ez érthető, hiszen az USA még a hidegháború alatt rengeteg tapasztalatot szerzett a tengeralattjárók hathatós bevetését illetően. A kínai álláspont szerint merő véletlenről van szó. Magyarul, amint a kínai hajó kapitányának feltünt, hol is van, egyből felemelkedett, hogy ezzel is békés szándékát jelezze. A körülményekről tudni kell, hogy a hordozó és a kísérő hajók tengeralattjárók elhárítását ellátó rendszerei éppen nem üzemeltek. Ha ezek a rendszerek müködőképesek, akkor lényegesen nehezebb lőtávon belülre férkőzni, ám természetesen nem lehetetlen. Hadgyakorlatok során hagyományos (dízel-elektromos) meghajtású ausztrál tengeralattjáróknak többször is sikerült lőtávon belülre kerülniük és ezzel tulajdonképpen a gyakorlat szabályainak megfelelően elsüllyeszteni a részt vevő repülőgép-hordozót. A fenyegetés jobb elemzésére és megfelelő eljárások kidolgozására az USA haditengerészete már 2005 óta lízingel Svédországtól egy dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárót legénységgel együtt. A Gotland osztályú hajó azonban annyira mégsem hagyományos, hiszen AIP-vel (Air Independent Propulsion – levegőfüggetlen meghajtás) rendelkezik, így lényegesen ritkábban kell a felszínre emelkednie. Úgy tünik azonban, hogy a svédek vagy rosszul tanítanak, vagy az amerikaiak gyenge tanulók.