A kínai gazdaságot megbéníthatják a tengeri aknák

Ebből a szempontból is lehet értékelni a legújabb amerikai hajóosztály, az LCS (Littoral Combat Ship – part menti sekély vagy akár nagyobb folyókon manőverezni képes hadihajó) fejlesztését. Ezekre azonban Kína rendelkezik válasszal, így szárazföldről indítható, hajók elleni rakéták egész családját állította hadrendbe, a C701-től (15 km hatótáv) és a C704-től (35 km hatótáv) kezdve, a C802-n és a C602-n át (42–180, illetve 280 km hatótáv) egészen a legújabb orosz, hajó elleni rakétákig. Ez a tüzerő valószínüleg megfelelő elrettentő erővel bír ahhoz, hogy ellenséges hajók megközelítsék a kínai partokat.

Ugyanakkor az aknák nagy részét nem hajókról, hanem repülőgépekről telepítik. Kína erre a kihívásra is rendelkezik válasszal, hiszen a rakétás légvédelem fejlesztésére is komoly figyelmet fordítottak, így az orosz Sz-300 család tagjai mind megtalálhatóak a kínai arzenálban. Ezek a rendszerek azonban harci körülmények között még nem bizonyítottak, így találati pontosságukról csupán a próbalövészetek adatai állnak rendelkezésre, amelyek nem feltétlenül vannak köszönő viszonyban egymással. (A korai amerikai Patriotok például „otthon” meggyőzően szerepeltek, ám az első Öböl-háborúban, 1991-ben csupán 17%-os találati arányt sikerült produkálniuk.) Szintén ismeretlen az Sz-300 rendszer teljesítménye lopakodó gépekkel, például aknatelepítésre is alkalmas B-2 bombázókkal szemben. Aknákat azonban tengeralattjárókról is lehet telepíteni, s ezen a téren Kína egyelőre tehetetlen.

A Samuel B. Roberts (FFG-58) Dubaiban, szárazdokkban. A Perzsa-öbölben járőrözvén 1988 tavaszán iráni aknára futott

A II. világháború során összesen 2665 hajó süllyedt el vagy sérült meg aknáktól. A kb. 100 000 offenzíven (hajók valószínüsíthető útvonalára) telepített akna közül minden 37. talált. A háború végén Japán körül 12 000 aknát telepítettek, amelyek döbbenetes pusztítást végeztek. Az 1945. április és augusztus közötti időszakban összesen 670 hajó futott aknára, amelyek közül 431 hajó (1,25 millió BRT) elsüllyedt. Itt minden 18. akna pusztított.

Az 1941 decembere és 1945 augusztusa közötti időszakban amerikai tengeralattjárók 4,8 millió bruttó regisztertonnát (BRT) süllyesztettek el. A tengeralattjárókon minden egyes tengerész elvesztésére 560 BRT jutott. A repülőgépekről történő aknatelepítés során ez emberéletenként 3500 BRT-t jelentett. Dollárban kifejezve az aknák egy BRT-t hat dollárért, a tengeralattjárók ötvenöt dollárért süllyesztettek el. Az 1970-es évekig titkosított adatokból kitünik, hogy a torpedókkal szemben az aknák még akkor is költséghatékonyabban pusztítanak el egy BRT-t, ha azokat tengeralattjárókról telepítik.

Németország tengeralattjárói 1942 és 1944 között mindössze 317 aknát telepítettek az USA keleti partjai mentén. Ezek tizenegy hajót süllyesztettek el, illetve okoztak bennük károkat. A fenti időszak alatt összesen nyolc kikötőt sikerült összesítve 40 napig zár alá vonni. A dél-karolinai charlestoni kikötő bejáratát csak tizenhat nap elteltével sikerült megtisztítani. Amerikai tengeralattjárók 658 aknát telepítettek, amelyekre 54 hajó futott, tehát minden 12. akna „talált” magának célt.

Figyelembe véve a technika fejlődését, továbbra is kijelenthető, hogy a tengeri aknák nem veszítettek erejükből. Ahogy az lenni szokott, továbbra is egy lépéssel megelőzik a felkutatásukra és semlegesítésükre szánt eszközöket.