Kísérő flottája élén kihajózott a norfolki haditengerészeti támaszpontról a USS Enterprise (CVN 65) repülőgép-hordozó hadihajó. A világ első nukleáris meghajtású úszó repülőtere meglett kora ellenére nagy harcértéket képvisel. Az a tény, hogy éppen a Perzsa-öbölbe küldik bevetésre jelzés értékű Irán részére. A vitatott nukleáris programot folytató ország partjainál felvonultatott amerikai flottakötelékek egyértelműen a nyomásgyakorlást szolgálják, az iraki hadműveletekben ugyanis nincs szükség ilyen hatalmas erőkoncentrációra.
A USS Enterprise fedélzetén a CVW 1 (Carrier Air Wing) repülőezred állomásozik, kíséretében megtalálhatóak a USS Forrest Sherman (DDG 98), a USS James E. Williams (DDG 95), a USS Arleigh Burke (DDG 51) és a USS Stout (DDG 55) irányított-rakétás rombolók, illetve a Ticonderoga-osztályba tartozó USS Gettysburg (CG 64) cirkáló. A csapásmérő köteléket egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró - a USS Philadelphia (SSN 690) - is kíséri, az ellátásról pedig a USNS Supply (T-AOE 6) hajó gondoskodik. A hadihajókon összesen mintegy 7.500 tengerész és tengerészgyalogos szolgál.
A kihajózás pillanatai. A Perzsa-öbölbe induló csapásmérő harccsoport csatlakozik az amerikai 5-ik Flottához, melyben már jelenleg is szolgál két repülőgép-hordozó
A napjainkban a US Navy állományában standardnak számító Nimitz-osztályú szuperhordozók előde az a USS Enterprise (CVN 65) volt, mely szolgálatba állítása után 46 évvel(!) is még mindig nagy harcértékü egységnek számít. A Forrestal-osztály alapjaira épített, de jelentősen továbbfejlesztett új nukleáris hordozó gerincének lefektetését 1958. február 4-én kezdték meg a Northrop Grumman cég Newport News-i hajógyárában. A vízre bocsátásra két és fél évet kellett várni, ez idő alatt készült el a hajótest és a felépítmény szerkezete illetve a helyükre kerültek a legfontosabb rendszerek – mint például a meghajtás – főbb elemei. A teljes befejezésre azonban csak 1961-ben került sor, ekkor kezdődhettek meg a tengeri próbák és az ezt követő átadás-átvételi procedúrák. Az új repülőgép-hordozó, amely az USA és egyben a világ első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozója lett, az igen találó USS Enterprise (merész, vállalkozó szellemü) nevet kapta. A 342 méter hosszú és 76 méter széles, 10.8 méter merülésü hajótest az akkor már standardnak számító, felülnézetből jellegzetes formát képező szögfedélzettel épült meg. A vízkiszorítás teljes feltöltöttség esetén 93.500 tonna, ez némileg meghaladja a kortársnak számító Forrestal- és a Kitty Hawk-osztály egységeinek hasonló adatait. Szolgálatba állításakor ez a hordozó volt a legnagyobb és legerősebb hadihajó a világon.
