Különleges német tengeralattjárót találtak a dán partoknál

A búvárok közül Allan Greisen jelentette be a hírt, amely szerint – 12 év után ismét – sikerült megtalálni az U-2359-es német tengeralattjáró roncsait. A Laeso-sziget közelében most felfedezett búvárhajó orrával fúródott a tengerfenékbe, de a tatrésze kb. 30 fokos szögben emelkedik ki belőle. Érthető okokból nem árulták el a rendkívüli lelet pontos földrajzi helyzetét. A hajó különlegessége, hogy a XXIII. tengeralattjáró-osztályból egyetlenegy múzeumi példány sem maradt meg az utókor számára, így fontos lenne a kiemelése. Másrészt ez az egyetlen példány, amely dán felségvizeken található.A hullámsírban lévő német tengeralattjáróról később sikerült kideríteni, hogy 1944. november 3-án a hamburgi Deutsche Werft AG-nél kezdték meg építését, majd 1945. január 16-án állították szolgálatba. Parancsnoka Gustav Bischoff fregatthadnagy volt. Az U-2359 jelzésü hajó 1945. február 15-ig a 32. flottánál, ezután február 16-tól május 2-ig a 4. flotta állományában volt kiképzésen. Őrjáraton már nem vett részt, ezáltal nem rongált meg és nem is süllyesztett el ellenséges hajókat. A végzetes napon, 1945. május 2-án az angol 143., 235. és 248., továbbá a norvég 333., valamint a 404. kanadai század összesen 35 db Mosquito típusú harci gépe rakétákkal süllyesztette el. A támadásban a mindössze 250 tonna vízkiszorítású, 35 méter hosszú U-2359-es búvárhajó személyzetének mind a 12 tagja életét vesztette.

Egy másik, kisméretü tengeralattjáró

A XXIII. típusú tengeralattjáró-hajóosztályt kicsi méretei miatt a sekélyebb vizeken való müködésre tervezték. Ezek a búvárhajók fegyverzetként mindössze két torpedót tudtak magukkal vinni. A széria első egysége az U-2321 volt, melyet a hamburgi Deutsche Werft AG hajógyárban építettek. Az U-2321-et 1944. április 17-én bocsátották vízre. A legénység kiképzése és a hadrendbe állítás után, 1945 elején – öt másik tengeralattjáróval (U-2322, U-2324, U-2326, U-2329 és U-2336) együtt – az angol partok közelébe küldték őrjáratra. Bevetéseik során – saját veszteség nélkül – 5 ellenséges hajót süllyesztettek el összesen 14 601 tonna vízkiszorítással. Az utolsó sikereket 1945. május 7-én az U-2336-ot irányító Emil Klusmeier Kapitanleutnant aratta, aki Firth of Forthban, 23 órakor sikeresen megtorpedózta a 2878 BRT-s angol Avondale Park és az 1791 BRT-s norvég Sneland teherhajókat.A háború végéig összesen 61 db XXIII. osztályú tengeralattjárót építettek, 48 db-ot a Deutsche Werft AG-ben, 13-at a kieli Germaniawerft hajógyárában. Az utolsó vízre bocsátott egység, 1945. április 19-én, az U-4712 volt. Különböző okok miatt – pl. aknák, baleset következtében – további 7 hajó veszett el. Május elején 31 darabot a saját legénysége süllyesztett el a kikötőkben. Végül a kapitulációkor 20 db-ot adtak át a szövetségeseknek, ám ezeket a zsákmányolt búvárnaszádokat később a Deadlight müvelet során egytől egyig elsüllyesztették. A háborút csak három búvárhajó élte túl. Az U-2326-ot N-35, az U-2353-at pedig N-37 jelzéssel az angolok; az U-4706-ot viszont Knerten névvel a norvégok állították szolgálatba. Ezenkívül később a Bundesmarine állományában is újra szolgálatba állítottak két tengeralattjárót, melyeket a háború után emeltek ki.

A német XXIII. típusú tengeralattjáró-osztály müszaki adatai

Személyzet: 14-18 főVízkiszorítása– 234 t felszínen– 258 t lemerülveHosszúság: 34,7 m összesen (ebből 26 m a nyomásálló test)Szélesség: 3 mMagasság: 7,7 mMaximális merülési mélység: 180 mMaximális sebesség – Felszínen: 9,7 csomó (18 km/h)– Lemerülve: 12,5 csomó (23 km/h)Hatótávolság – Felszínen: 4818 km– Lemerülve: 359 kmFegyverzet: elöl 2 db torpedóvető csőben két torpedóval (tartalék torpedó nem volt)