India újabb orosz hadihajókat vásárol

A Project 1135.6 néven futó fejlesztést a Severnoye hajógyárban kezdték meg, alapjául a 1135.1 típusú hajó szolgált, melyet még a 80-as évek elején terveztek. Az Indiai Haditengerészet igényeinek megfelelően alakították ki az új egységeket, mely jelentős átépítéssel járt. Ezek az egységek méretük és képességeik alapján valójában inkább rombolóknak tekinthetők, de a különböző terminológiák egységesítése miatt újabban fregattnak nevezik.

A hajó vízkiszorítása teljes feltöltöttség esetén 4035 tonna, hossza 124,8 méter, legnagyobb szélessége 15,2 méter, a merülési mélysége pedig 4,5 méter. A hajó hagyományos, gázturbinás meghajtású, a két DS-71-es turbina darabonként 9000 LE teljesítményt ad le, a két DT-59-es pedig egyenként 19,500 LE teljesítményt szolgáltat. A maximális sebesség 30 tengeri mérföld/óra, mellyel 1600 tengeri mérföld megtételére alkalmas. A gazdaságos, 14 mf/óra sebesség mellett viszont ez az érték 4850-re emelkedik.

2003-ban és 2004-ben India már szolgálatba állított három Talwar-osztályú egységet, melyekkel a kezdetben jelentkező technikai problémák ellenére elégedettek. A most megrendelt példányok eredetileg az Orosz Haditengerészetnek épültek, de financiális okokból inkább eladták azokat.

A hajó modern elektronikai rendszerekkel rendelkezik, a célok felderítésére 3Ts-25E Garpun-B radar, navigációra pedig MR-212/201-1 és Ladoga-ME-11356 radarok szolgálnak. Légi céok ellen a Fregat M2EM (NATO kódneve: Top Plate) 3D radar került beépítésre, a tüzvezető rendszer lelke pedig a Ratep JSC 5P-10E Puma berendezés. A tengeralattjárók felderítésére kiterjedt szonár rendszer, leküzdésükre pedig különböző torpedók és rakéták szolgálnak. A fő csapásmérő eszköz a nyolc Klub-N rakéta indítására alkalmas KBSM 3S14E rendszer. A Talwar az első egység, mely alkalmas a Brahmos hajó elleni rakéták bevetésére is. Légi célok ellen a 3S-90 rakétaindító került beépítésre. A hajó fegyverzetébe tartozik még egy 100mm-es A-190(E) ágyú is.