Megoldódott az elveszett cirkáló rejtélye

1933. július 8-án, az angliai Wallsend-on-Tyne-ban, a Swan Hunter & Wigham Richardson Limited hajógyárban kezdték meg a HMS Phaeton nevü cirkáló építését. Időközben, 1934-ben az ausztrál kormány megvásárolta a hajót, amelyet ezután a HMAS Sydney (II) névre kereszteltek át. (Az első Sydney nevü hadihajót még 1912-ben bocsátották vízre, amely egy Town-osztályú könnyücirkáló volt.) A Leander-osztályú cirkálót végül 1934. szeptember 22-én bocsátották vízre. A ceremónián jelen volt Ethel Bruce és felesége, S. M. Bruce is, valamint más magas rangú angol és ausztrál méltóságok. A HMAS Sydney-t 1935. szeptember 24-én (más források szerint 1936. augusztus 2-án Portsmouthban) állították szolgálatba.

A cirkáló háborús álcázó festéssel

A 6830 tonna vízkiszorítású cirkáló 171,3 m hosszú, 17,1 m széles konstrukció, míg merülési magassága 5,8 m volt. Meghajtásáról 6 db Leander-kazán, 4 db Amphion-gőzturbina gondoskodott, amely 53 700 kW teljesítményt adott le, és 4 db hajócsavart hajtott meg. Hatótávolsága 10 610 km volt 13 csomó (24 km/h) mellett. Személyzete 645 főt számlált. Fegyverzetét 8 db 152 mm L/50-es ágyú, 4 db 102 mm L/45-ös ágyú és 12 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska, valamint 8 db 533 mm-es torpedóvető cső alkotta. A lőszerraktárat védte a legnagyobb, 76 mm-es páncélzat; míg a fedélzetet és a tornyot mindössze csak 25,4 mm-es páncél borította. Ezen kívül a cirkáló még egy repülőgépet (kezdetben Fairey Seafox, később Fairey Swordfish, végül pedig Supermarine Walrus típust) is magával vihetett. Ehhez katapultberendezés és emelődaru is rendelkezésre állt a fedélzeten.

A legénység

A HMAS Sydney, John Augustine Collins kapitány parancsnoksága alatt, először a Földközi-tengeren kezdte meg szolgálatát. A calabriai csata idején segített másoknak az olasz Espero romboló elsüllyesztésében. 1940. július 19-én a görög szigeteknél, Cape Spada közelében egy angol rombolórajjal együtt megtámadta az olasz Bartolomeo Colleoni és a Giovanni dalle Bande Nere nevü könnyücirkálókat. A tüzharcban a ronccsá vált Bartolomeo Colleonival a rombolók torpedói végeztek. Július 27-én a Dardanelláknál, a HMS Neptune-nal közösen hullámsírba küldték az Ermioni olasz tankhajót. Ezután augusztusban és szeptemberben először olasz állásokat lőtt a líbiai Bardijában, majd a dodekániszoszi Scarpanto repülőterét árasztotta el fegyvereinek tüzével. Októberben a HMS Orionnal már a dodekániszoszi Maltesana (Asztipálea) kikötőjét lőtték végig. Ezután Krétára szállított csapatokat. November 11-én éjjel az Orion és a HMS Ajax, valamint két romboló társaságában megtámadott egy olasz konvojt, amelyből összesen négy kereskedelmi hajót megsemmisítettek.

A HMAS Sydney ezután Máltán töltötte fel a készleteit, majd 1941. január 12-én végleg Ausztrália felé vette az irányt. Február 5-én érkezett meg Fremantle-be. Collins ekkor adta át a hajó parancsnokságát Joseph Burnett kapitánynak. A cirkáló ettől kezdve különböző járőr- és kísérő feladatokat látott el az Indiai-óceánon, valamint a csendes-óceáni vizeken. Utolsó útján, november 19-én délután 4 óra körül a nyugat-ausztráliai Cápa-öböltől nyugatra észlelt egy tőle kb. 20 km-re lévő kereskedelmi hajót. A német DSK Kormoran segédcirkáló parancsnoka, Detmers kapitány azonban először sikeresen megtévesztette a Sydney-t, ugyanis a holland Straat Malakka nevü kereskedelmi hajóként azonosította magát. A Kormoran túlélői szerint úgy 5 óra 30-kor, amikor már vagy csak 1000 méterre voltak tőle, váratlanul ágyú- és torpedótüzet zúdítottak az ausztrál cirkálóra. Az első sorozat súlyosan megrongálta a Sydney-t, valamint torpedótalálat érte az orr-részt is, amely azonnal kigyulladt. A hajó sorsa ezzel végleg megpecsételődött, és lassan eltünt a déli horizonton.

Örökre hullámsírba merült...

A HMAS Sydney-t teljes legénységével együtt elnyelte az óceán. Eközben a Kormorant is végzetes találat érte, amely szintén elsüllyedt. A német hajó 397 fős legénységéből több mint 300 tengerész élte túl az összecsapást. Ők sikeresen elérték az ausztrál partokat. (A Kormoran addigi 352 napos bevetése során 11 ellenséges hajót – összesen 69 359 tonnával – süllyesztett vagy fogott el.) Az esemény után kilenc nappal az ausztrálok találtak egy ágyútüztől megrongált mentőtutajt, majd 1942. február 6-án, kb. 2500 km-re a csata helyszínétől, a Karácsony-sziget közelében szintén előkerült egy ismeretlen mentőcsónak, amelyen egy fehér férfi azonosítatlan holtteste feküdt. Ekkor sem találtak a HMAS Sydney-re utaló nyomokat.

A hadihajó és a fedélzetén szolgáló hősök emlékmüve

Később, a háború után újabb sikertelen kutatásokat végeztek. Csak 2006 októberében bukkantak rá először a férfi földi maradványaira, amelyek vizsgálata után kiderült ugyan, hogy 9 mm-es lövedék vagy srapnelszilánkok ütötték át a koponyáját, de ezek sem voltak kézzelfogható bizonyítékok.

Az egykori Ausztrál Királyi Haditengerészet Sydney nevü hadihajójának megtalálását célzó legújabb expedíciót idén márciusban indították. A csapatot a veterán David Mearns amerikai hajóroncskutató vezette. Az eredetileg 30 naposra tervezett út felénél már sikerült meggyőző eredményt produkálni. A modern szonár- és egyéb keresőberendezéseknek köszönhetően március 14-én éjjel először a Kormoran roncsait találták meg kb. 2560 m mélységben, majd március 15-én a Cápa-öböltől kb. 150 km-re nyugatra és mindössze 22 km-re a Kormoran helyétől, 66 év után újból megláthatták a HMAS Sydney cirkálót. A hajó mintegy 2470 m mélységben pihen a hullámsírban. A szenzációs hírt előbb a Finding Sydney Foundation igazgatója, Bob Trotter tudatta az ABC Rádióvalm, majd március 17-én Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök hivatalosan is megerősítette a bejelentés tényét.

Az 1976-os, hajóroncsokra vonatkozó nemzetközi hajózási törvény értelmében a HMAS Sydney is háborús kegyeleti emlékhelynek, azaz temetőnek minősül, így nem lehet megbolygatni. A tragikus sorsú cirkálóval egyébként az ausztrál tengerészet – hajók tekintetében – a legnagyobb méretü, összesen 645 fős veszteségét szenvedte el. A kutatás költségei egyébként összesen 3,9 millió dollárt emésztettek fel, melyet az ausztrál kormány biztosított.