India hamarosan beléphet a tengeri nagyhatalmak sorába

Az ország földrajzi elhelyezkedésénél (mélyen az óceánba nyúló félsziget) fogva kiemelt fontossággal bír a védelem szempontjából a haditengerészet (Bharatiya Nau Sena). Ennek ellenére, jelenleg ez a fegyvernem tekinthető a leggyengébbnek, hiszen a légierő dinamikus fejlesztése és a szárazföldi csapatok – főleg orosz harckocsikkal – történő modernizációja mellett a flotta meglehetősen lemaradt. Ez az állapot azonban csak ideiglenes, hiszen a fejlesztési programokat már elindították, így hamarosan egy minden eddiginél nagyobb és erősebb indiai haditengerészet egységei jelenhetnek meg a világtengereken.

Repülőgép-hordozók - az erő záloga

Pearl Harbor 1941-es megtámadása óta tudjuk, hogy a legfontosabb tengeri csapásmérő erőt a repülőgép-hordozók jelentik. Ezt már India is idejekorán felismerte, hiszen az első ilyen kategóriájú hajójára - az INS Vikrantra - még 1961-ben tett szert. Ez a hajó korábban HMS Hercules néven szolgált a brit haditengerészet kötelékében. Negyed évszázaddal később, 1986-ban India szintén Nagy-Britanniától vásárolta meg a HMS Hermest, amit Viraat néven állított szolgálatba. Napjainkban már csak ez utóbbi egység van szolgálatban. Ráadásul ez az elöregedett hajó már igen sok problémával küzd, a leglényegesebb ezek közül, hogy gyakorlatilag fedélzeti légierő nélkül maradt, mivel a repülőgép-hordozón alkalmazott Sea Harrier típusú repülőgépek nagy része már nincs hadra fogható állapotban. Ez azt jelenti, hogy a Viraat már nem képvisel számottevő harci erőt, hiszen repülőgépek nélkül sem megvédeni nem tudja magát, sem csapást nem tud mérni az ellenfélre.

A hányatott sorsu ex-Baku és ex Admiral Gorskov INS Vikramaditya néven talán végre révbe ér...

Nem véletlen tehát, hogy leváltásáról már 2004-ben gondoskodtak, a számításokba azonban hiba csúszott. India ugyanis megvásárolta a befejezetlen állapotban lévő orosz Admiral Gorskov repülőgép-hordozót, és saját igényeinek megfelelően átalakíttatta.

A Kijev-osztályba tartozó, eredetileg Baku névre keresztelt hajó vízre bocsátására 1982 áprilisában került sor, rendszerbe azonban csak 1987-ben állhatott. Bár a legfiatalabb egység volt, aktív szolgálatban a pénzügyi nehézségek és az időközben kivonásra kerülő Jak-38-asok elvesztése miatt csak 1994-ig állt. Az utolsó két évben már csak helikopter-hordozóként üzemelt, sorsát egy kazántü pecsételte meg. Teljes helyreállítása és új repülőgépekkel való felszerelése a Jak-141-es program törlése miatt nem volt kifizetődő, így 1995-től tárgyalásokat folytattak eladásáról Indiával, melyek 2000-ben végül eredményre vezettek. Jelentős átépítés után - melynek során többek között az orrfedélzetről az összes fegyverzetet eltávolítják - egy teljes fedélzetes, modern repülőgép-hordozó kerül kialakításra a Szeverodvinszkben található Severnoye hajógyárban. Az INS Vikramaditya névre átkeresztelt egység a hajó teljes hosszában húzódó repülőfedélzet révén alkalmas lesz a MiG-29K repülőgépek üzemeltetésére. Kommunikációs és egyéb elektronikai rendszereit szintén teljesen kicserélik, gyakorlatilag csak a hajótest marad az eredeti.

Az eredetileg másfél milliárd dolláros költségre kalkulált programból 700 millió dollárt kóstált maga a hajó, ugyanakkor további 800 millió dollárért rendeltek hozzá fegyvereket, repülőgépeket és helikoptereket. A szerződés szerint a hajót 2008-ban, azaz idén kellett volna átadni, a valóságban azonban ez 2012-ig kitolódik. A felújítást végző orosz hajógyár ugyanis jelentősen alábecsülte a felújítás költségeit, így azt az elmúlt időszakban az eredeti 700 millióról 1,1 milliárd dollárra kívánták emelni. A legújabb költségelemzések szerint immár az eredeti összeg majdnem háromszorosát, csaknem 2 milliárd dollárt kérnek a hajó felújításáért, illetve befejezéséért. Visszaút már nem nagyon van, így a hajó, igaz jelentős többletköltséggel, de a fedélzetére szánt haditengerészeti MiG-29-es vadászgépekkel együtt két-három éven belül a flotta rendelkezésére állhat.Részben az orosz beszerzések problémái, részben a saját hadiipar támogatása játszhatott abban közre, hogy az indiai védelmi minisztérium bejelentette, 2017-ig, azaz tíz éven belül összesen három repülőgép-hordozót szeretne rendszerben tudni. A Viraatot azonban addigra kivonják a szolgálatból, tehát Indiának összesen két új hordozóra kell szert tennie az ex-Admiral Gorskov mellett. A fennmaradó három hordozóból így egy 2017-re biztos szolgálatban lesz, kérdés, honnan jön a másik kettő.

A jövő indiai repülőgép-hordozója az egyik lehetséges terv alapján készült rajzon

India elkezdte saját hordozójának építését, ám azt nem hordozónak, hanem „légvédelmi hajónak” (ADS – Air Defence Ship) nevezi, azaz a repülőgép-hordozók alkalmazása terén a volt szovjet doktrínát követik, miszerint a repülőgép-hordozók légitámadások ellen védik a flottát. Az első, egyelőre névtelen ADS 2012-ben állna szolgálatba, míg a második építésének az első elkészülte után látnának neki, és 2017-re csatlakozna a flottához. Építésükhöz olasz segítséget vesznek igénybe. A hagyományos meghajtású hajók 40.000 tonna vízkiszorításúak lesznek, hosszuk 250 méter. A tervek szerint feltöltés nélkül akár 45 napig is járőrözhetnek a tengeren. A fedélzeten 1200-1600 főnyi legénység szolgál majd.

Ismerve azonban az indiai katonai beszerzések gyakorlatát, könnyen elképzelhető, hogy 2017 helyett inkább 2020-ig kell várni arra, hogy India flottájában három repülőgép-hordozó szolgáljon...

Az amerikai kapcsolat

A másik lehetőség, amiről egyre többször reppentek fel hírek, hogy megvásárolják az amerikai flottából kivonásra kerülő, hagyományos meghajtású USS Kitty Hawk repülőgép-hordozót. Ennek a verziónak az esélye – annak ellenére, hogy az amerikai politikusok eddig cáfolták – nem nulla, ezt bizonyítják a két ország közötti egyre szorosabbá váló katonai kapcsolatok. Az Egyesült Államok számára ugyanis egy szövetséges, jól felfegyverzett India megfelelő ballaszt lehet a nem titkoltan globális nagyhatalmi álmokat kergető Kína ellenében. Márpedig az indiaiak korszerü repülőgépeket és hadihajókat akarnak, az USA hadiipara pedig képes ezeket szállítani, persze csak ha a politikai döntéshozók is így akarják…Nem ez lenne az első eset, hiszen az indiai haditengerészet már rendelkezik amerikai eredetü felszíni egységgel. Az egykor a US Navy állományába tartozó USS Trenton az Austin-osztályba tartozik, vízre bocsátására 1968-ban került sor, szolgálatba 1971-ben állt. A 174 méter hosszú, 32 méter széles 16.900 tonna vízkiszorítású hajó nagyméretü helikopter leszállóhellyel rendelkezik, így akár 6 darab CH-46 Seaknight helikoptert is szállíthat. A 420 fős állandó személyzet mellett 900 katonát és 24 darab kétéltü jármüvet (AAV) is a fedélzetére vehet. A meghajtásról két gőzturbina gondoskodik, a maximális sebesség 21 csomó. Érdekesség, hogy a nyitott helikopter fedélzeten egy harmonikaszerüen kinyitható és összecsukható könnyüszerkezetes hangár is elhelyezhető, bár ilyenkor a repülőeszközök üzemeltetéséhez szükséges hely nagyon leszükül. A USS Kitty Hawk várhatóan 2009-ben fejezi be aktív pályafutását. Több lehetőség is van a veterán hordozó jövőjével kapcsolatban. Lehet belőle tartalékba helyezett, de bármikor kikonzerválható hajó, de múzeumként vagy ócskavasként is hasznosíthatják. Az igazán nagy üzlet azonban mindkét fél számára az lenne, ha eladnák Indiának jó pénzért. Ez esetben ugyanis egy alapos felújítást és élettartam növelést is el kellene rajta végezni, ami természetesen az amerikai hajógyáraknak lenne hatalmas bevétel. Ha már megvennék az indiaiak, akkor repülőgépek is kellenének rá, kézenfekvő megoldás lenne a Boeing F/A-18E/F Super Hornet rendszeresítése. Persze ez az üzlet is hozna pár milliárd dollár bevételt. A hagyományos meghajtású, technikailag már túlhaladott hordozó átadása nem jelentene túl nagy kockázatot az USA számára. Ugyanakkor India is jól járna, hiszen egy nagy harcértékü, akár még két-három évtizedig is üzemeltethető hadihajóhoz jutna hozzá viszonylag gyorsan.

Repülőeszközök a hordozókra

Napjainkban az indiai haditengerészet már csak néhány darab üzemképes Harrier típusú repülőgéppel rendelkezik, amelyek a közeljövőben esnek át egy modernizációs nagyjavításon. A munkálatokat az indiai Hindustan Aeronautics cég fogja végrehajtani. A tervek szerint a repülőgépek modernizációja 2009-re kell hogy befejeződjön, és több mint 115 millió dollárba kerül. Amíg azonban ez nem zajlik le, gyakorlatilag a flotta légitámogatás nélkül kénytelen ellátni a feladatait.

A Harrierek karrierje lassan véget ér

A helyzet javítása érdekében az indiai haditengerészet javaslatot terjesztett elő, amely értelmében 17 darab Goshawk típusú kiképző-harci repülőgépet kíván beszerezni. Az Oroszországból vásárolt, jelenleg az átalakítás utolsó fázisában lévő INS Vikramaditya repülőgép-hordozó fedélzetén a haditengerészeti üzemelésre alkalmas MiG-29-es harci repülőgépek kerülnek. Ezek leszállítása hamarosan megkezdődik, így a hajó elkészültéig feltehetően a személyi állomány kiképzése is befejeződik.A tavaly bejelentett, 2007-től 2012-ig tartó fejlesztési periódusban ugyanakkor saját gyártmányú pilóta nélküli (UAV) forgószárnyasok is megjelennek majd a haditengerészet kötelékében. A nagy hatótávolságú tengerészeti járőrgépek lecserélése is kiemelt projekt, a Tu-142-esek hosszú távú továbbéltetése azonban nem gazdaságos, a közeljövőben várhatóan megkezdődik az új típusok kiválasztása és beszerzése. Esélyes a Boeing P-8I, az Airbus A319 vagy az A320, továbbá a Dassault Falcon 900-as, a modernizált orosz Il-38 és a szintén felújított Lockheed P-3 Orion.

A modernizált, haditengerészeti járőrgépként alkalmazott IL-38D típusú repülőgépek tüzvezető rendszerének problémái miatt csúszik az átvétel 

Az új beszerzések mellett az indiai haditengerészet fejlesztési tendert írt ki tizenhét darab meglévő Sea King típusú tengeralattjáró elleni helikopterének korszerüsítésére 300 millió dollár értékben. A kiírás szerint a korszerüsítési munkákat az indiai haditengerészet Kochiban található bázisán kell végrehajtani. Jelenleg a Sea King helikoptereket kutató-mentő, tengeralattjáró elleni és tengeri járőrözési feladatokra használják. A korszerüsítés után a forgószárnyasok alkalmasak lesznek éjjel-nappal, bármilyen időjárási viszonyok között repülni.

Új szereplő a világtengereken

Amennyiben a fent vázolt fejlesztések megvalósulnak a következő évtized végére az indiai haditengerészet már nem csak regionális, hanem globális szinten is számottevő erővé válhat. Ez elsősorban a fegyverkezési versenyben egyre inkább lemaradó Pakisztán számára veszélyes, de a kínaiaknak is számolniuk kell majd Indiával. Az Egyesült Államok és Oroszország számára főleg ez utóbbi számít fontos szempontnak, hiszen a feltörekvő Kína rájuk is veszélyt jelenthet.