Utolsó útjára indul a hordozó

A USS Oriskany gerincfektetésére még a II. Világháború idején, 1944-ben került sor, vízre bocsátása azonban az időközben módosult igények miatt átépítések következtében nagyon elhúzódott, a hajó végül csak 1950-ben léphetett aktív szolgálatba. A Földközi-tengeren cirkáló 6. Flotta állományába kerülő hordozót 1952-ben ismét átépítették (új hajóhidat és szögfedélzetet kapott), mivel alkalmassá kellett tenni az új, sugárhajtású gépek üzemeltetésére is. Ezt követően harcolt a koreai, majd pedig a vietnámi háborúban is. A USS Oriskany vízkiszorítása 30.800 tonna (összehasonlításképpen a napjainkban szolgáló Nimitz-osztályú hordozók közel 100.000 tonna vízkiszorításúak), fedélzetén maximum 90 darab repülőgép állomásozhatott.

A felvételen az Oriskany látható nem sokkal az aktív szolgálatba állítását követően 1950-ben, még az átépítés előtt. Megfigyelhető, hogy a hordozó itt még egyenes fedélzettel rendelkezett.

Ezen az 1967-es felvételen már jól látható a módosított fedélzet. A vietnámi háború idején főleg a kisméretü A-4 Skyhawkok állomásoztak a hordozón.

Az aktív szolgálatból 1975-ben vonták ki, ezt követően tartalék állományba került. A kilencvenes évek közepén született döntés arról, hogy a hosszú ideje tartalékban álló, elavult, múzeumi célokra nem használt hadihajók közül néhányat irányítottan elsüllyesztenek bizonyos előre meghatározott helyeken. Ezek a hatalmas hajótestek ugyanis korallzátonyok képződéséhez ideálisak, ráadásul így megspórolható a hatalmas szétbontási költség. Természetesen a hajótesteket az elsüllyesztés előtt minden olyan anyagtól mentesítik, mely környezetszennyező vagy valamilyen balesetet okozhatna. A lecsupaszított még úszóképes törzset ezt követően vontatóhajókkal a kívánt helyszínre vontatják és elsüllyesztik. 

A USS Oriskany elindul utolsó útjára, hogy Pensacola-tól 22 tengeri mérföld távolságra örökre a hullámsírba merüljön.