Szuperhordozók voltak, vannak és lesznek

A szuperhordozók célszerüsége vitathatatlan, még akkor is ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az amerikai, újgenerációs repülőgép-hordozó, a USS Gerald R. Ford (CVN-78) építésének költsége már meghaladta a 13 milliárd dollárt. Igaz ez akkor is, ha az osztály további példányai olcsóbbak lesznek, azonban a szuperhordozók még így is szuperdrágák lesznek.

Végül is, ugyanezért az összegért 10-15 Sea Control Ship-osztályú, könnyü repülőgép-hordozót lehet építeni, függőlegesen felszálló repülőgépekkel. Egyértelmü, hogy egy könnyü repülőgép-hordozó megsemmisítése sokkal egyszerübb, mint egy szuprhordozóé, azonban ebben az esetben a tengeri csoportosítás vesztesége sokkal jelentéktelenebb, mint egy nehéz hordozó elvesztése esetén.

A szuperhordozók térhódításának első számú oka, hogy a könnyü hordozók nem terjedtek el nagy számban mivel azokon nem lehetséges a korai előrejelző és légtérfelderítő repülőgépek alkalmazása, amelyek az ellenséges rakéták és repülőgépek biztonságos távolságban történő észlelését hivatottak biztosítani. Ebből következik, hogy egy szuperhordozó sokkal nagyobb harci erőt képvisel, mint akár egy könnyü hordozókból álló tengeri csoportosulás. Egy másik ok, amiért Oroszország is a nehéz, nukleáris meghajtású repülőgép-hordozók építése mellett döntött az, hogy az USA a szuperhordozók fejlesztése és rendszerbeállítása mellett döntött.

A Kirov-osztályba tartozó, 1144 Orlan típusú, nukleáris meghajtású, nagy harcértékü cirkáló (rakétás csatacirkáló) könnyedén megbirkózik egy könnyü hordozóval és nyilvánvaló, hogy a nagy harcértékü cirkálónak csak egy Nimitz-osztályú vagy az építés alatt álló Gerald R. Ford (CVN-78) szuperhordozó lehet az ellenfele.

A szuperóriások fejlesztésének és létezésének harmadik oka – nem más, mint a politika. Az az állam, amelynek hadereje rendelkezik ilyen szupermodern és szuperóriás repülőgép-hordozókkal, sok állammal szemben kerül fölénybe – képes saját feltételei szerint diktálni. Nem titok, hogy az Egyesült Államok repülőgép-hordozók vezette csapásmérő flottája szinte valamennyi, az utóbbi időben zajlott és zajló háborús konfliktusban aktív szerepet vállalt.

Egy repülőgép-hordozó vezette csapásmérő flotta egységei:

egy-két Ticonderoga-osztályú rakétás csatacirkáló;

két-három Virginia-osztályú, nukleáris meghajtású, többcélú tengeralattjáró;

A repülőwing 78 különböző repülőgépből és helikopterből áll:

36 F/A-18 Hornet típusú többcélú (harcászati elfogó-vadász és vadászbombázó) repülőgép;

4 EA-6B Prowler - hajófedélzeti elektronikai hadviselési repülőgép;

4 E-2C Hawkeye hajófedélzeti légtérellenőrző repülőgép;

4 SH-60F típusú helikopter, tengeralattjárók elleni hadviselésre.

A vadászrepülőgépek 9-11 függesztési csomóponttal (4 a szárny alatt, 2 a szárnyvégeken, 3-5 a törzs alatt) rendelkeznek és 6-8 tonna fegyverzet célbajuttatására képesek. A függesztmények lehetnek:

SLAM hajó elleni cirkáló rakéták;

AGM–88 HARM (High-speed Anti-Radiation Missile)nagysebességü radarromboló rakéták;

AGM-154 JSOW (Joint Stand-off Missile) irányított siklóbombák;

CBU-87 kazettás bombák;

rádió-elektronikai harc modulok;

Ez idáig összesen tíz Nimitz-osztályú repülőgép-hordozó épült:

USS Nimitz (CVN–68)

USS Dwight D. Eisenhower (CVN–69)

USS Carl Vinson (CVN–70)

USS Theodore Roosevelt (CVN–71)

USS Abraham Lincoln (CVN–72)

USS George Washington (CVN–73)

USS John C. Stennis (CVN–74)

USS Harry S. Truman (CVN–75)

USS Ronald Reagan (CVN–76)

USS George H. W. Bush (CVN–77)

A USS Gerald R. Ford (CVN-78) makettjea San Diego-i USS Midway Múzeumban

A nehéz repülőgép-hordozókat úszó repülőtérként tudják alkalmazni, amelyek fedélzetéről különféle harci feladatokat képesek végrehajtani. Ezért van napirenden a nehéz (szuper) repülőgép-hordozók fejlesztése és további alkalmazása. A repülőgép-hordozók nemcsak óriási hadihajók, de az állam és flotta büszkeségei is.