A Lajta, és ami a hajó gyomrában van...

Az alacsony hajótestet, az ívelt fedélzetet és a hatalmas lövegtornyot már messziről észre lehet venni a Parlament közelében, a Dunán; a Lajta Monitor Múzeumhajó ugyanis 2014-ben foglalta el eme méltó helyét a folyón. Ott jártunkkor az első látogatók, – egy nagymama két kis unokájával – már nyitásra, délelőtt tíz órára érkeztek. A kislányok kezdetben nagyon érdeklődőek voltak, ám mikor meglátták a nagy ágyukat, lelkesedésük alábbhagyott, mondván „ezek olyan fiús dolgok…” Így a tárlatvezetés nélkülük kezdődött el.

Tárlatvezetőnk, Kozák Attila osztotta ki a felnőtteknek járó piros védősisakokat - csak ennek a viseletével lehet leereszkedni a hajó gyomrába -, majd kezdetét vette a közel egy órás program. A LEITHA (illetve a Tanácsköztársaság ideje alatt LAJTÁ-ra átkeresztelt) monitorhajót az elsők között 1871-ben bocsátották vízre, és testvérhajójával a MAROS-sal együtt 1872-1919-ig álltak hadrendben. A MAROS és a LEITHA Európa és az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének első folyami monitorjai voltak; jellemzőjük az alacsony hajótest, a szabadon forgó lövegtorony és a teljes páncélvédettség volt. Újdonságukat az is fokozta, hogy ezek a hajók egyben a Monarchia első, a vitorlázatot elhagyó, és gőzgépekkel müködő hadihajói is voltak. Nem érdemtelen továbbá megjegyeznünk, hogy a LEITHA az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen felújított hadihajója napjainkban!

Éles helyzetekben

Az SMS LEITHA részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásban, majd ezt követően az első világháborúban. A Nagy Háború küzdelmei a hajó fedélzetén is látható nyomot hagytak: a lövegtorony előtt látszik egy piros körrel jelölt horpadás, amit egy első világháborús lövedék találatának tulajdonítanak. A LEITHA megmenekülését annak köszönheti, hogy a háború végére elavultnak nyilvánították, így kivonták a hadrendből. Azonban 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején újra szükség volt a hadihajóra, így ismét felszerelték. Az antikommunista monitorlázadás után végleg kivonták a hadrendből, és 1928-tól 1994-ig polgári szolgálatban, kavicskotró elevátorként funkcionált. Idővel felfedezték, hogy az elevátor történelmi értékü hajótestet rejt, így megindult a megmentése: a ma is látható, és az 1888 és 1893 közötti állapotának megfelelő arcát 2010-re nyerte el. 

A LEITHA napjainkban mütárgy, múzeumhajó, és az MH 1. Honvéd Tüzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója egyszerre. 

Alacsony matrózok a hajó gyomrában

A hajófedélzetéről egy keskeny, meredek lépcsőn lemászva jutottunk el a legénység szálláshelyére. Azonban mielőtt szemügyre vettük volna a szük helyiséget, megtudtuk, hogy a világon összesen kétszáz monitort építettek, amiből mára már csak hét maradt fent, de ezek közül is csak kettő van úszóképes állapotban: az egyik Chilében egy tengeri monitor, a másik pedig a LEITHA.

Jobban megnézve a hajó belsejét, könnyü volt érzékelni a hajdani erős páncélvédelmet és a csíkbogárhát formájú fedélzet ívét. Nem hiába kötelező mindenkinek hordani a védősisakot, hiszen a hajótest belső tereinek magassága nagyon alacsony. 

1872-ben a legénység létszáma negyven főből állt, de idővel egyre nagyobb létszámú legénységre volt szükség, így az első világégés idején már ötvenhét matróz és három tiszt szolgált a LEITHA fedélzetére. A hajó orrában található egy rekesz, amelyet egyrészt raktárként másrészt „fogdaként” is használtak, amikor a matrózok mámoros állapotba tértek vissza egy-egy szabadnap után. 

Naponta fél liter bor a legénység számára

A legénységi szálláson kapott helyet az élelmiszer raktár is, ahol vizet, bort és tartós élelmiszereket tároltak. Az alkoholtartalmú italból - például borból - napi fél litert engedélyeztek a legénység számára. Az élelmiszerraktárral szemben volt a fedélzetmester kabinja, ahol a vonalkormányos is pihent. (A Dunán való akkori közlekedés viszonyai tették szükségessé az adott folyószakaszt jól ismerő és a hajó navigálásában segítő vonalkormányosok müködését.) 

A lövegtorony, és ami felette van

Továbbhaladva elérkeztünk a kétszintes lövegtorony alsó részéhez, ahol a tüzérségi eszközök lövedékeit tárolták. Fejünk felett a lövegkamra, a felett pedig a parancsnoki torony található. Itt tudtuk meg, hogy a LEITHA egy szénfeltöltéssel körülbelül 1100 kilométert tudott megtenni.

Ha már az adatoknál tartunk azt is elárulták nekünk, hogy állóvízben egy gőzgéppel 14,8 kilométer/órával, később két nagyobb teljesítményü gőzgéppel már 18 kilométer/órával tudott közlekedni a monitor. A lövegtorony mozgatásához tíz emberre volt szükség, így szükségessé vált egy gőzgép beépítése. A gépi erő alkalmazása modernebb megoldást jelentett, azonban a szerkezet egy térbe került a lőszerraktárral, aminek robbanásveszélye igencsak megnövekedett.

A kazánfütők ruhája fehér

Miután elhagytuk a lőszeres helyiséget megérkeztünk a gépházba, ahol eredetileg két gőzgép volt, de hogy több mozgástér maradjon a látogatóknak, a rekonstrukció során a két-két gőzgépből és kazánból csak egyet-egyet építettek vissza modell alakjában.

Mint megtudtuk, a szenet pakoló matrózok egyenruhája fehér volt. Hogy miért? Mert ez volt a legolcsóbb ruhaanyag. Ha már nagyon elfeketedett, akkor megszabadultak tőle. Miután a bábun megtekintettük a világos egyenruhát a tárlatvezető megkérdezte, tudjuk-e mit jelent a matrózsapkán lévő S.M.S rövidítés?  Nem a közismert short massage service-t takarja, hanem németül „Seiner Majestät Schiff”, vagyis „őfelsége hajója” a jelentése.

Egy kevésbé előnyös helyiség: a kapitány kabinja

Miután sisakban lefejeltem a legszükebb átjáró nyílásának szélét, rögtön megértettem miért kell mindenhol a „védőkobakot” használni… 

A hajó tatja felé tartva jutottunk el a monitor újabb és hajdanán nem kevésbé zajosabb részéhez, a parancsnoki kabinhoz. Nem lehetett könnyü dolga a hadihajó parancsnokának: szobája a gépház hátsó falával volt szomszédos, ráadásul a kabinja alatt néhány centiméterrel haladtak át a propellertengelyek is. És akkor még a melegről nem is beszéltünk…

De akkor miért itt alakították ki a tiszti szálláshelyeket? A vitorlás hajóknál az volt a hagyomány, hogy a tiszti rész a hajó hátsó részén helyezkedett el, ezért kezdetben a monitorokat is ennek megfelelően alakították ki.

Ha a szobák méreteire gondolunk, ne a Queen Mary 2 tengerjáróhajó luxuskabinjait vegyük figyelembe. A parancsnok kajütje nagyjából akkora, mint a két tiszté, illetve az összes altiszté együttvéve. A hajó első emberének mindössze tizenkét négyzetméternyi hellyel kellett gazdálkodnia. 

A tisztek szobáiból kilépve néhány lépcső vezetett felfelé a hajó tatjára, ahonnan előre nézve még jobban megfigyelhető volt a már korábban említett csíkbogárhát formájú fedélzet. A lövedékek a domború felület miatt ugyan lepattanhattak, de vizes időben rettentően csúszott a padló. Ezt ott jártunkkor is tapasztaltuk. Régebben vitorlát, illetve kókuszszőnyeget terítettek le, majd bedeszkázták, ezáltal a járófelülete is egyenletes lett.

A jobb oldal a tiszteké

A hajó hátsó részében, jobb oldalon kapott helyet egy kisebb (tiszti), míg a baloldalon egy nagyobb (legénységi) mentőcsónak. A hadihajón van egy szabály: a jobb oldal mindig a magasabb rangúaké. A mentőcsónakok mögött található egy-egy bódé, amelyek mellékhelyiségként szolgáltak. Értelemszerüen itt is a jobb oldali volt a tiszteké.

Főétkezés a vacsora

A konyhát, - amelynek a tartozéka egy sparhelt, néhány edény egy csodálatos mérleg és egy üst - a hajó fedélzetén találtuk. A monitornak összesen egy szakácsa volt, aki pihenőnapja kivételével meleg ételt varázsolt a legénység elé. Külön főzött a tiszteknek és a legénységnek, az utóbbiak számára üstben készült a vacsora. 

Ágyúk és szórólövegek

A hajó fedélzetéről pár lépcsőt fellépve a lövegfedélzeten találtuk magunkat. A hajó érdekessége, hogy annak két kormányállása van: egy nyílt és egy páncélvédettséggel rendelkező parancsnoki kormányállás. Ennek gyakorlati oka, hogy más kormányt használtak békeidőben és mást a tüzharc során. 

A LEITHA 1881-ben kapott egy, majd 1887-ben még egy 25,4 milliméteres Palmkranz–Nordenfelt négycsövü szórólöveget. Ebből a lövegből a kezelőszemélyzet maximálisan 120 lövést adott le percenként, és a fegyver hatékony lőtávolsága elérhette az 1300-1400 métert. A monitor fő fegyverzete két 1861M ágyú volt. (Az „1861M” arra utal, hogy az említett lövegeket 1861-ben rendszeresítették a Monarchia hadseregében.) A hátul töltős, már huzagolt csővel rendelkező tüzérségi fegyverekkel négypercenként lehetett leadni egy lövést, amelyhez lövegenként hat tüzér kellett. 

A tüzértiszttel együtt összesen tizenhárman voltak egy nagyon kicsi ajtó nélküli helyiségben. Munkájukat nehezítette a meleg és a lőporfüst.

Régen és most

A hajó 2014 augusztusa óta látható a Parlament mellett, az id. Antall József rakpartnál. A múzeumhajót 2014-ben több mint 8100-an látogatták meg, a látogatói rekordot idén a Múzeumok Éjszakáján érte el: ekkor közel ötszázan tekintették meg a monitort. Aki a fedélzetre lép, kortól-nemtől függetlenül garantáltan nagy élményben és érdekes információkban részesül.

A LAJTA Monitor Múzeumhajó ingyenes tárlatvezetések mellett látogatható, a hétfő kivételével a hét minden napján, délelőtt tíz és délután fél hat között. 

Fotó: Dévényi Veronika

Galéria: A Lajta, és ami a hajó gyomrában van...

aaaa dddddd