Furcsának tűnő, ám korántsem példa nélküli esetre került sor november 10-én az Arab-tengeren. A USS Anzio (CG 68) irányított rakétás cirkáló ugyanis bajban lévő iráni tengerészek segítségére sietett, ami a két ország rendkívül feszült viszonyának tükrében nem nevezhető éppen átlagos cselekedetnek.
A pakisztáni partoktól 140 mérföldre hajózott a 35 méter hosszú, Sinaa nevü iráni dhow (az arab országokban jellemző kisméretü hajótípus), amikor rádión segítséget kért a látótávolságban lévő amerikai cirkálótól. Az 5. Flotta alárendeltségében tevékenykedő USS Anzio fedélzetén vették a rossz angolsággal leadott segélyhívást, melyből a "water" (víz) és "fuel" (üzemanyag) szavakat tudták csak kivenni. Nyilvánvaló volt, hogy az iráni tengerészek nagy bajban lehetnek, készleteik teljesen kimerülhettek. Az amerikaiak egy 12 fős mentőalakulatot küldtek át tolmács kíséretében a dhowra, melyről azt hitték, süllyedőben van. Kiderült azonban, hogy a hajó sértetlen, a személyzet azonban nem rendelkezik kellő készletekkel a biztonságos hazajutáshoz. Az amerikaiak ezt követően hordókban annyi ivóvizet, élelmiszert és üzemanyagot szállítottak a bárkára, mely a 24 fős legénységnek elegendő az iráni partok eléréséhez.
Miközben a két ország viszonya meglehetősen feszült, a tengeren a tengerészek közötti kölcsönös segítségnyújtási szándék megvan. A perzsa ország halászai kis bárkáikon sokszor messze elmerészkednek a partok közeléből a nyílt tengerre, ahol a nem megfelelő hajók és az elégtelen mennyiségü készletek miatt bajba kerülhetnek. Több esetben előfordult már, hogy hadihajók siettek a veszélyeztetett halászbárkák segítségére. Ez év márciusában például a Perzsa-öbölben hajózó USS Gonzalez (DDG 66) rakétás romboló személyzete egy tehetetlenül hánykolódó bárkáról tíz iráni matrózt mentett ki, akik már napok óta magukra maradva küzdöttek meghibásodott hajójukkal.
Világok találkozása. Előtérben a Sinaa dhow, háttérben az amerikai cirkáló
