Kína - Új generáció, új képességek?

Annak ellenére, hogy a két, Kínához képest apró, de jelentős katonai erőforrásokkal rendelkező ország számíthat szövetségesükre, az Amerikai Egyesült Államokra. Pedig az amerikai haditengerészet egymagában tíz, Nimitz-osztályú, nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót tart hadrendben. Ráadásul itt van a következő generáció is: a Ford-osztály névadója, a USS GERALD R. FORD (CVN–78) már a próbautakat járja, 2017. július 28-án pedig fogadta és indította a 23. kísérleti repülőgép-század (VX-23) F/A–18 Super Hornet vadászbombázóját. Mindezeken felül, az új osztály második és harmadik egysége is építés alatt áll, tehát a jövő biztosnak látszik.

Trükközve

Peking már az 1970-es évek óta tervezte, hogy megfelelő flottával terjeszti ki érdekszféráját, és ebben központi szerepet kapott a repülőgéphordozó-kötelék. Elsőként az ausztrál haditengerészet állományából kivont és minden katonai berendezésétől megfosztott, a Majestic-osztályba tartozó HMS MELBOURNE (R–21) könnyű hordozót szerezték meg 1985-ben. Az ócskavasnak megvett hajótestet elvontatták és 2002-es szétbontása előtt alaposan tanulmányozták. Ugyancsak teljesen feltérképezték a két Kijev-osztályú hordozót is: a névadó KIJEV-et és a második egységet, a MINSZK-et 1996-ban, illetve 1993-ban vásárolták meg Ukrajnától, bontásra. A két hajó végül úszó élményparkként, illetve luxushotelként végezte.

Más lett a sorsa a Kuznyecov-osztály második, be nem fejezett egységének, a RIGA-nak. A Fekete-tengerről egészen Kínáig vontatták a felépítménnyel már ellátott, de rendszerekkel teljesen fel nem szerelt hajótestet. Ez például a montreux-i egyezmény megsértését is jelentette, hiszen az tiltja Fekete- és a Földközi-tengert összekötő Boszporusz tengerszoroson a 15 ezer tonnánál nagyobb vízkiszorítású repülőgép-hordozók áthaladását. No, de a félkész hordozót – alig 20 millió dollárért – hivatalosan kaszinó- és szállodahajónak vették meg 1998-ban Ukrajnától, s Makaó speciális autonómiát élvező városa volt a bejelentett cél. Igaz, a vásárló cég sem telefonszámmal, sem székhellyel nem rendelkezett, de legalább a kínai népi haditengerészet leszerelt tisztjeinek tulajdonában állt.

Ezek után nem meglepő, hogy a RIGA 2002. március 3-án a haditengerészet Dalian melletti kikötőjébe érkezett, ahol azonnal megkezdődött a felmérése, majd a megfelelő átépítési tervek elkészítése. A rozsdásodó úszóegységből végül 2011 augusztusára lett tengeri próbaútra is alkalmas hadihajó, LIAONING (16) néven.

Nem is akármilyen: a légtérellenőrzésre például a legmodernebb Type 348, aktív fázisvezérelt 3D-s radarrendszert építették be. A felderített légi célokat elsősorban a védőgyűrűt jelentő romboló- és fregattkötelék semmisíti meg, de a hajó önvédelmi célokra FL–3000N kis hatótávolságú, passzív rádió- illetve infravörös önirányítású légvédelmi rakétarendszert, illetve a 30 milliméter űrméretű, hatcsövű gépágyút alkalmazó Type 1030-asokat használhat.

Persze a lényeg az, mi van a repülőfedélzeten! A Type 001 osztályba sorolt LIAONING fő erejét a Shenyang J–15 haditengerészeti vadászbombázó repülőgépek jelentik. A Szuhoj Szu–33-asok másolatának, majd saját továbbfejlesztésnek tekinthető gépek először 2012. november 25-én szálltak le a fedélzetre. A hordozó kialakítása még a szovjet időket idézi: a repülőgépek csak a saját hajtóműveik erejére és a szembeszélre támaszkodhatnak, amikor rövid gyorsítás után a „síugrósánc” kialakítású hajóorról elrugaszkodnak. Ez természetesen alaposan korlátozza a felszálló gépek maximális tömegét, így a betölthető üzemanyagon keresztül a hatótávolságot, illetve a felfüggeszthető fegyverzeten át a harcértéket.

Tanulójárat

Ez nem is akkora probléma, hiszen a LIAONING feladata alapvetően nem a háborús készenlét, hanem a kiképzés. A repülőgép-hordozó tervezése és építése mellett ugyanis az üzemeltetése is igen nehezen megtanulható, összetett folyamat. Csak viszonyításképp: az Egyesült Államok 1922. március 20-án állította hadrendbe az első repülőgép-hordozóját, a USS LANGLEY-t (CV–1), azaz kevés híján 100 éve gyakorolják ezt a „szakmát”. Ez idő alatt komoly harci tapasztalatokat szereztek a második világháború (melynek csendes-óceáni hadszínterén éppen az amerikai hordozók jelentették a győzelem egyik legfontosabb eszközét), a koreai, a vietnami, illetve a grenadai konfliktus, az 1991-es Öböl-háború, továbbá a 2001 utáni – a mai napig tartó – terrorellenes hadműveletek során.

Persze Kína sem ül a babérjain, hiszen épül már a Type 001A-osztály első egysége is. Ez már egyfajta híd lesz a LIAONING és a középtávon megépíteni tervezett kínai szuperhordozó között. Az eddig kiszivárgott információk szerint a hajó tervezett vízkiszorítása hasonló lesz elődjéhez, (természetesen a valódi adat nem fog nyilvánosságra kerülni), a meghajtásáról négy, hagyományos fűtésű gőzturbina gondoskodik majd. A felépítése erősen hasonlít a LIAONING-re: egyes vélemények szerint a Type 001A tulajdonképpen a Kuznyecov-osztály „rendesen megépített” kínai változata, a szükséges rendszer- és informatikai fejlesztésekkel.

A Type 001A eddig ismeretlen nevű első példányát várhatóan leghamarabb 2023-ban állíthatják hadrendbe.

Ugrás a jövőbe!

A következő lépés már a világ első, nem amerikai, katapultos indítású és drótköteles fékezésű repülőüzemre képes hordozója lesz. Az egyelőre csak Type 003 néven emlegetett hajó repfedélzetéről a J–15-ösöket már gőzkatapultok indítják majd, hasonlóan a már emlegetett amerikai Nimitz-osztályhoz. Kiszivárgott információk szerint Kína – hasonlóan az Egyesült Államokhoz – szárazföldi repülőtérre telepítette már a forradalmian új, elektromágneses katapult (EMALS) első, tesztelésre használt példányát. A leendő (a tervek szerint 85 ezer tonna vízkiszorítású) zászlóshajó tervezésénél a hírek alapján már nagyrészt az elektromos energia fogja játszani a főszerepet. Ha ez igaz, akkor az amerikai Zumwalt-osztályhoz hasonlóan a hajót elektromotorok mozgatják majd, melyekhez a szükséges energiát akár gázturbinákkal, akár nukleáris reaktorral is elő lehet állítani. Ez esetben már könnyebben elképzelhető, hogy az elektromágneses elven működő, a repülőgép felszállótömegéhez hangolható, fokozatos gyorsításra képes (és ezáltal a sárkányszerkezetet, illetve a futóművet kímélő) katapultok működtetéséhez szükséges, óriási energiamennyiség is elérhető lesz. Sőt, a még távolabbi jövőbe tekintve, bizony a lézerfegyverek működtetése is sok elektromos energiát igényel...

A tervek azonban nemcsak a hordozóval, de a fedélzetre települő repülőezreddel kapcsolatban is ambiciózusak. Jelenleg a helikopterek mellett csupán a J–15-ös alkalmas a hajófedélzeti üzemeltetésre. Ez azonban édeskevés: egy valóban bevethető, magas harcértékű, adott esetben az Egyesült Államok haditengerészetével (vagy éppenséggel a hírekben egyre gyakrabban szereplő, az egyre határozottabb tervek szerint akár dél-koreai és japán hordozókról üzemelő F–35B Lightning II ötödik generációs vadászbombázóval) szemben hatékony repülőezredhez más gépek is szükségesek. Hiányzik például a légtérellenőrző és korai radarfelderítő képesség, a légi utántöltésre alkalmas repülőgépek (vagy mint az F/A–18 Super Hornet esetében is, a konténeres, törzs alá függeszthető hajlékonycsöves tankolókészlet) és a repfedélzetre le-, majd onnan felszállni képes, közepes szállítórepülőgép. Mindezek finoman összehangolt, rutinosan együttműködő összessége jelenti ma a haditengerészeti repülés csúcsát – ahova Kínának még bizony sokat kell felfelé másznia…

Forrás: honvedelem.hu