Orosz Haditengerészet: kevesebb, de modernebb

Február elején kapta fel a világsajtó a hírt: az orosz haditengerészet régen látott aktivitással tevékenykedik a NATO és az európai–amerikai kapcsolatok szempontjából kritikus fontosságú Atlanti-óceánon. Mindez igaz, de nem jelenti azt, hogy az orosz tengeralattjárók átvették a térség ellenőrzését

Bár a jelenlegi orosz haditengerészet csupán árnyéka a hidegháborús szovjet flottának, ennek ellenére jogos Clive Johnstone altengernagy – a NATO haditengerészeti erőinek parancsnoka – kijelentése: „A hidegháború óta nem látott aktivitás tapasztalható az orosz tengeralattjárókat illetően. Ez nagyon különbözik attól a csendes korszaktól, amelyet korábban tapasztalhattunk.” Az altengernagy szerint az észak-atlanti szövetség tengeralattjáró-parancsnokai valamennyien az orosz víz alatti hajóegységek megnövekedett tevékenységéről számolnak be. Ráadásul ezek a tengeralattjárók modernebbek, sokkal veszélyesebbek, mint szovjet elődeik. Az altengernagy szerint Oroszországban egy olyan haditechnikai fejlesztési hullámon esett át a haditengerészet, amelyre nem volt nyugati válasz.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter még 2015 októberében jelentette be: a haditengerészet hat nukleáris meghajtású tengeralattjárója áll nagyjavítás és modernizálás alatt. Az ország csendes-óceáni partvidékén lévő Bolsoj Kameny városában, a Zvezda hajógyár dokkjaiban két Projekt 971 vadász-tengeralattjárón (KUZBASSZ és MAGADAN, Akula-hajóosztály), három Projekt 949A (IRKUTSZK, CSELJABINSZK és TVER, Oscar II-osztály), cirkálórakétákkal ellátott tengeralattjárón, illetve egy Projekt 667 (RJAZANY, Delta III-osztály), atomrobbanófejekkel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétákat hordozó hajóegységen dolgoztak a mérnökök és a specialisták. A cél: a hajók hadrendben tartása további 20 éven keresztül. Ehhez természetesen elengedhetetlen a navigációs, a kommunikációs és az akusztikai rendszerek cseréje, illetve az olyan új fegyverek rendszeresítése is, mint a 3M55 Oniksz (SS–N–26 Strobile) hajók elleni cirkálórakéta.

A modernizálás mellett folyik a váltótípus, a Projekt 885 Jaszeny-osztály fejlesztése és építése is. A szintén nukleáris meghajtású, új generációs, függőlegesen beépített indítókonténerekben Oniksz vagy Kalibr cirkálórakétákat is hordozó vadász-tengeralattjárót az Akula- és az Oscar-osztályok váltótípusának szánják. Az első két hajóegységet, a SZEVERODVINSZK-et és a KAZAN-t a már továbbfejlesztett Jaszeny-M-osztályba tartozó, építés alatt álló három újabb tengeralattjáró követi. A tervek szerint még két további tengeralattjárót építenek, így lenne teljes a héthajós új flotta. A képet árnyalja, hogy a nyugati hírszerzői becslések szerint az orosz tengeralattjárók 40-70 százaléka szolgálatképtelen, s összesen 9-10 olyan hajóegység van, amely képes kifutni a kikötőből vagy jelenleg is éppen a nyílt tengeren tartózkodik.

Felszíni modernizáció

Nem maradhatnak ki a fejlesztésekből a felszíni hajóegységek sem. Minden haditengerészet gerincét a fregattok és a rombolók jelentik; az orosz katonai vezetés itt is komoly modernizációs programot hajt végre.

Az Admiral Gorskov-osztályú (Projekt 22350) több feladatú, hajók, tengeralattjárók és repülőgépek ellen is harcképes fregattok számítanak jelenleg a típus legmodernebb képviselőinek az orosz haditengerészetnél. A névadó ADMIRAL GORSKOV építését még 2006. február elsején kezdték meg, de még nem fejeződtek be az állami tesztelések. A tervek szerint nem kevesebb, mint tizenöt 22350 és továbbfejlesztett 22350M változatú fregatt állhat majd hadrendbe, amelyek egyben az Északi-sarkvidéket ellenőrző orosz flotta legfontosabb hajóegységei is lesznek. Jelenleg három újabb hajó épül, s a mostani ütemet tartva a számítások szerint 2030-ra mindössze kilenc hajóegység készülhet majd el.

Éppen emiatt, hiánypótlásként, gyártani kezdték az Admiral Grigorovics-osztályú fregattokat is, (Projekt 11356); ezekből öt készült volna, elsősorban a kiemelt fontosságú északi-tengeri orosz flotta számára. A munkálatokat azonban nemrég leállították, hiszen a hajókat az ukrán állami cég, a Zorja-Masprojekt által szállított gázturbinák hajtották volna. A Krím elfoglalása és a kelet-ukrajnai orosz katonai akciók meghiúsították ezek leszállítását, így az orosz Szaturn vállalatra vár a gázturbinák gyártásának feladata. A fregattok megépítéséhez szükséges pénzt ugyanakkor átcsoportosították, így kérdéses, hogy valaha is befejezik-e ezeket a hadihajókat?

Szintén bizonytalan az óriási költségvetési forrásokat igénylő Lider-osztály sorsa; az építési munkálatok a tervek szerint 2018-ban kezdődnének. A jelenlegi elképzelések szerint 2016 első negyedévének végére két változatban (hagyományos és nukleáris meghajtással) is elkészülnek a leendő – légi, tengeri és víz alatti célpontok leküzdésére egyaránt alkalmas – rombolók tervei. Az eddigi információk szerint egy olyan, mintegy 10 ezer tonna vízkiszorítású romboló-osztályt állítana hadrendbe az orosz haditengerészet, amely Sz–500 Prometej lég- és rakétavédelmi rakétarendszerével alkalmas lesz a ballisztikus rakéták elleni küzdelemre is, hasonlóan az amerikai haditengerészet AEGIS-rendszerrel ellátott rombolóihoz. Kérdés természetesen, hogy lesz-e elegendő pénz a fent említett flotta-modernizációra? Az orosz gazdaság gyengélkedése, a csökkenő állami bevételek, a fogyó tartalékok miatt könnyen lehetséges, hogy az igen drága beruházásnak számító hadihajógyártás is komoly veszteségeket lesz kénytelen elkönyvelni. Így nem lehetetlen, hogy a jövőben továbbra is csak ritkán lehet majd találkozni modern orosz hadihajókkal az Atlanti-óceánon.

Hordozógondok

Az orosz haditengerészet jelenlegi legnagyobb úszóegysége, egyben egyetlen repülőgép-hordozója is, a teljes nevén ADMIRAL FLOTA SZOVJECKOVO SZOJUZA KUZNYECOV, 1990-ben hadrendbe állt, 55 ezer tonna vízkiszorítású, hagyományos meghajtású hajó. Fő csapásmérő ereje a Szuhoj Szu–33 haditengerészeti vadászbombázó repülőgép, amely azonban gyorsító katapultrendszer nélkül, csak a fedélzet végére elhelyezett sánc segítségével képes felszállni. Ez alaposan korlátozza a felszálló-tömegét, így a hordozható üzemanyag és fegyverzet mennyiségét is. Az öreg hordozó helyett a hírek szerint egy új hajóegység tervezése kezdődött meg. Mint Alekszej Rahmanov, az állami tulajdonú Egyesült Hajógyártó Vállalat elnöke nyilatkozta, már most megvan minden szükséges technológia ahhoz, hogy 2019-ben megkezdődjék az orosz flotta új zászlóshajónak építése. Az igazgató szerint a hajó – hasonlóan az amerikai haditengerészet legmodernebb, Gerald R. Ford-osztályú egységeihez – elektromágneses elven működő katapultrendszerrel indítja majd el a repülőgépeket. A Ford-osztály természetesen nukleáris meghajtású, s ilyen meghajtó-rendszert kap majd az új orosz hordozó is. Moszkvai ígéretek szerint az ötmilliárd dollárba kerülő hajónak nem lesz párja a világon, ami a hatékonyságot és a tűzerőt illeti. Óvatosságra int azonban az a tény, hogy a már emlegetett amerikai Ford-osztály egységei is közel 11 milliárd dollárba kerülnek majd darabonként úgy, hogy az Egyesült Államoknak azért több évtizedes tapasztalata van a nukleáris meghajtású repülőgép-hordozók tervezésében és megépítésében.

Az új úszóegységhez új repülőgép is jár. A Szu–33-asok a gyakorlatban túl nagynak bizonyultak a hajófedélzeti üzemetetéshez, ezért várhatóan az indiai exportnak köszönhetően gyártásban maradt MiG–29K és a kétüléses KUB vadászbombázó repülőgépek váltják azokat. Ezzel a cserével azonban csak a hiányosságok egy része oldódik meg. Az orosz haditengerészeti légierő továbbra sem rendelkezik például hajófedélzetről üzemeltethető légtérfelderítő radarrepülőgéppel (mint amilyen az amerikai E–2D Advanced Hawkeye), valamint az egyre fontosabb elektronikai hadviselésre optimalizált típussal (EF–18G Growler). Ráadásul mire az új hordozó hadrendbe áll, addigra az amerikai haditengerészet légierejének javát már az 5. generációs, nehezen felderíthető F–35C Lightning II vadászbombázó repülőgépek alkotják. Erre a típusra jelenleg nincs orosz válasz, hiszen a Szuhoj PAK–FA hajóról történő üzemeltetésre alkalmatlan. 

Trautmann Balázs / Magyar Honvéd - 2016. március

Forrás: honvedelem.hu