101 éves a magyar katonai térképészet

Az MH Geoinformációs Szolgálatnál (MH GEOSZ) megtartott rendezvényen felolvasták Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka köszöntő levelét. „Az elmúlt években a katonai térképészek többször is bizonyították rátermettségüket. A katasztrófa-elhárítási feladatok mellett a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelése során is nagy szükség volt szakmai tapasztalatukra és munkájukra az ország déli határa mentén. A védelmi, nemzetbiztonsági és missziós feladatok támogatásához számos területről készítettek értékes katonaföldrajzi leírásokat, katonatérképészeti dokumentációkat. Több mint egy évtizede aktív résztvevői az ENSZ libanoni UNIFIL missziójának és tizenöt éve részesei a Többnemzeti Térinformatikai Együttműködési Programnak. Mindezen feladatok mellett az elmúlt időszak legnagyobb fejlesztéseként egy új, digitális alapokon nyugvó adatbázis, a DITAB-50 kialakítása zajlik, amely a közeljövő topográfiai térképeinek teljes méretaránysorához szolgáltat majd alapot” – írták a levélben, kitérve a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programmal kapcsolatos fejlesztésekre és beszerzésekre is, amelyhez nélkülözhetetlen a naprakész digitális térképi adatbázisok elkészítése.

Az állománygyűlésen dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának helyettese hangsúlyozta: a cél az, hogy egy digitális Magyar Honvédséget építsenek fel, valamint egy digitális térképi adatbázist, amely elengedhetetlen egy koherens, ütőképes, modern hadsereghez.

Meláth Szabolcs hadnagy ünnepi köszöntőjében felidézte a katonai térképészet százéves múltját, megemlékezett az elődökről, és szólt napjaink kihívásáról is. Mint elmondta: 1919. február 4-én jelent meg az a hadügyminiszteri rendelet, amely létrehozta a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot, és ettől az időponttól számítjuk az önálló magyar katonai térképező szervezet működését.

Az MH GEOSZ Katonaföldrajzi és Szakkiképzési Osztály tisztje kiemelte: a magyar katonai térképészet múltja sokkal távolabbi időre nyúlik vissza. Mikovinyi Sámuel hadmérnök őrnagy volt az, akinek tevékenységétől számíthatjuk a modern magyar, és vele a modern katonai térképészet létrejöttét, de meg kell említeni Müller Ignác alezredest, Lipszky János ezredest, akik térképműveikkel írták be nevüket szakmánk történetébe, Jenei Lajos és Petrich András tábornokokat, akiket a felmérések irányítójaként ismerünk. Emellett szólni kell azokról a hadmérnök katonákról – köztük Tóth Ágoston honvéd ezredesről –, akik az 1848-49-es szabadságharc idején tanúsított bátor helytállásért ítéltek el, majd később az önálló magyar térképezés ügyének apostolai lettek, vagy idegen országokban szereztek megbecsülést hazánknak.

A második világháború végére a felbecsülhetetlen értékű térképanyag és eszközpark teljesen megsemmisült, a katonatérképészek jelentős része pedig vagy elesett a fronton, vagy elhagyta az országot. A fővárosban maradt, vagy visszatért csekély számú katonatérképész a harcok elültével azonnal hozzákezdett a megmaradt anyagok mentéséhez. „Erről a mélypontról indult el az intézet életének új fejezete. Az intézmény működését 1946. október 1-jétől folytatta” – emlékeztetett Meláth Szabolcs hadnagy, majd szólt a hatvanas évek közepétől bekövetkezett változásokról – létrejött a polgári felhasználású Egységes Országos Térképrendszer, amely idővel konzerválta a szakma polgári és katonai megosztottságát – majd arról is, hogy a nyolcvanas évek közepétől a tudományos munka középpontjába a számítástechnika üzemszerű alkalmazásának, a digitális domborzatmodell és a digitális alaptérkép létrehozásának, valamint a távérzékelésnek és a globális helymeghatározásnak a kérdésköre került.

Forrás: https://honvedelem.hu/