Orosz fegyverek a világpiac élén

Kína, India, Vietnam, Malajzia, Indonézia, Irán, Szíria, Egyiptom, Jemen, Venezuela, Kolumbia, Peru – és a sort lehetne folytatni. Mi készteti ezen és más országok vezetését arra, hogy olyan fegyvereket vásároljanak, amelyeken a következő felirat olvasható: „Készült Oroszországban”?

Az orosz fegyverek választását minden ország esetében más tényezők befolyásolják. Ezeket az okokat a következő csoportokba lehet sorolni:

Politikai tényezők: ellentét az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, nemzetközi szankciók stb. Ezek azok a körülmények, ami miatt többek között Irán, Kína, Vietnam, Venezuela, részben India és Algéria is az orosz fegyverek mellett döntött.

Gazdasági tényezők: a lehetséges okok között nem utolsósorban felmerül, hogy az alacsonyabb munkabér, valamint a villamos energia ára miatt az orosz fegyverek olcsóbbak a nyugatiaknál. Az orosz dízelmeghajtású tengeralattjárók feleannyiba, a katonai repülőgépek általában harmadába kerülnek, mint pl. az ezeknek megfelelő francia vagy amerikai gyártmányok. A fegyverek ára kétségtelenül befolyásolja a választást minden országban, ahol a fegyverarzenál megújítása felmerül.

Technológiai tényezők: az orosz fegyverek vásárlását előnyben részesítik azok az országok, amelyek rendelkeznek vagy korábban rendelkeztek szovjet harci-technikai eszközökkel. A hasonlóság a szovjet és orosz rendszerek között megkönnyíti a technikai kiszolgálást, a kezelő- és technikai személyzet kiképzését, leegyszerüsíti a hadrendbe állítást. Ezek a tényezők gyakran találkoznak a gazdasági okokkal – egy magasabb technológiai színvonal bevezetése nagyon drága.

Haditechnikai tényezők: mint az köztudott, azonos jellemzők mellett az orosz fegyverek kevésbé „igényesek” a technikai kiszolgálást, valamint a személyzet kiképzettségét illetően, mint a nyugati gyártmányúak. A volt Szovjetunió által gyártott haditechnikai eszközöket egy „tömeghadsereg” számára és zord időjárási körülmények közötti alkalmazásra gyártották, míg az európai és amerikai eszközök nincsenek erre felkészítve. Egy egyszerü példa: amíg az orosz gyártmányú repülőgépek szinte kivétel nélkül alkalmazhatóak füves fel- és leszállópályáról, addig gyakorlatilag a nyugati repülőgépek egyike sem.

Az egyes tényezők jelentősége folyamatosan változik a technikai eszközök „elöregedésével”, a politikai helyzet változásával, új típusú fegyverek megjelenésével, és hogy érdeke-e az adott országnak a fegyveres erők átfegyverzése.

Például a kelet-európai országok átfegyverzése amerikai és nyugat-európai technikára összefügg ezen országok NATO-hoz történő csatlakozásával. A másik oldalról, Venezuela orosz fegyverbeszerzései az Egyesült Államokkal fennálló konfliktusnak köszönhetőek.

Meg kell jegyezni, hogy a fegyverek, haditechnikai eszközök harcászati-technikai jellemzői ebben a „pasziánszban” másodrendü szerepet játszanak. A vásárlót nemcsak a hatósugár és a tömeg érdekli, hanem sokkal inkább az, milyen előnyökkel/hátrányokkal jár számára az adott technikai eszköz megvásárlása. A Szu-30 és F-16 repülőgépek közel azonos ára mellett sem jelenik meg az orosz technika egyetlen NATO-ország légierejében sem, mert a politikai elvárásoknak való megfelelés sokkal nagyobb jelentőségü, mint egy sokkal nagyobb teljesítményü vadászrepülőgép beszerzése.

A fegyvervásárlás kérdése a politikai és gazdasági érdekek játékszerévé válik elsősorban azokban az országokban, amelyek képesek önállóan megválasztani politikai és gazdasági partnereiket. Klasszikus példa erre a játékra az India által, 126 repülőgép beszerzésére kiírt tender, amelyben néhány nagy repülőgépgyártó cég vesz részt. Senki sem kételkedik a Mikojan cég modernizált „termékének” kimagasló esélyében a fentebb említett körülmények miatt, azonban a konkurens cégek miatt Indiának lehetősége van még előnyösebb szerződés megkötésére.

Egy másik példa a Kína elleni fegyverembargó hatályon kívül helyezéséért indított kampány, amelynek kezdeményezője Franciaország volt. Ez a kampány komoly hatást gyakorol az orosz fegyvergyártókra, amelyeknek az utóbbi 15 évben Kína volt az egyik legfőbb jövedelemforrásuk.

A katonai repülőgépek exportjának esetleges piacvesztése arra kényszerítheti Oroszországot, hogy napjainkban még nem exportált, a maguk nemében egyedülálló rendszerekkel lássa el Kínát. Ilyen rendszer például az optikai helymeghatározó rendszer a Szu-27 típusú repülőgépek számára, amelyekkel az Orosz Légierő gépei már fel vannak szerelve.

A fegyverexportban érdekelt országok igyekeznek saját fegyvereiket eladni, és ehhez különböző lehetőségek között válogatnak. Van, aki igyekszik a fegyvereladást egy gazdasági szerződéssel összekapcsolni, amikor a befolyt összeg egy részét visszaforgatják a vásárló országba, vagy a vásárló ország területén magas technológiával rendelkező javító- vagy előállító egységeket hoznak létre. Természetesen vannak olyanok is, akik kisebb-nagyobb politikai kedvezményeket tesznek.

A kép nagyban megváltozott a hidegháború óta, amikor ahhoz, hogy valaki szovjet vagy amerikai fegyvervásárlóvá váljon, elegendő volt „hübéri esküt” tenni. A fegyverkereskedelem valójában a kereskedelem egy ága, amelyben a gazdasági tényezők ma már nem bírnak kisebb jelentőséggel, mint a politikai hüség.

Ilja Kramnyik