Orosz fegyverek a világpiac élén

Az utóbbi néhány évben Oroszország stabilizálta helyét a világ legnagyobb fegyver- és haditechnikaieszköz-szállítóinak rangsorában. Folyamatosan az első vagy második helyet foglalja el. 2005-ben Oroszország 9,5 milliárd dollár értékben értékesített fegyvereket külföldön, amely összeg nagy részét fejlődő országokba exportált eszközök után kapta.

Kína, India, Vietnam, Malajzia, Indonézia, Irán, Szíria, Egyiptom, Jemen, Venezuela, Kolumbia, Peru – és a sort lehetne folytatni. Mi készteti ezen és más országok vezetését arra, hogy olyan fegyvereket vásároljanak, amelyeken a következő felirat olvasható: „Készült Oroszországban”?

Az orosz fegyverek választását minden ország esetében más tényezők befolyásolják. Ezeket az okokat a következő csoportokba lehet sorolni:

Politikai tényezők: ellentét az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, nemzetközi szankciók stb. Ezek azok a körülmények, ami miatt többek között Irán, Kína, Vietnam, Venezuela, részben India és Algéria is az orosz fegyverek mellett döntött.

Gazdasági tényezők: a lehetséges okok között nem utolsósorban felmerül, hogy az alacsonyabb munkabér, valamint a villamos energia ára miatt az orosz fegyverek olcsóbbak a nyugatiaknál. Az orosz dízelmeghajtású tengeralattjárók feleannyiba, a katonai repülőgépek általában harmadába kerülnek, mint pl. az ezeknek megfelelő francia vagy amerikai gyártmányok. A fegyverek ára kétségtelenül befolyásolja a választást minden országban, ahol a fegyverarzenál megújítása felmerül.

Technológiai tényezők: az orosz fegyverek vásárlását előnyben részesítik azok az országok, amelyek rendelkeznek vagy korábban rendelkeztek szovjet harci-technikai eszközökkel. A hasonlóság a szovjet és orosz rendszerek között megkönnyíti a technikai kiszolgálást, a kezelő- és technikai személyzet kiképzését, leegyszerüsíti a hadrendbe állítást. Ezek a tényezők gyakran találkoznak a gazdasági okokkal – egy magasabb technológiai színvonal bevezetése nagyon drága.

Haditechnikai tényezők: mint az köztudott, azonos jellemzők mellett az orosz fegyverek kevésbé „igényesek” a technikai kiszolgálást, valamint a személyzet kiképzettségét illetően, mint a nyugati gyártmányúak. A volt Szovjetunió által gyártott haditechnikai eszközöket egy „tömeghadsereg” számára és zord időjárási körülmények közötti alkalmazásra gyártották, míg az európai és amerikai eszközök nincsenek erre felkészítve. Egy egyszerü példa: amíg az orosz gyártmányú repülőgépek szinte kivétel nélkül alkalmazhatóak füves fel- és leszállópályáról, addig gyakorlatilag a nyugati repülőgépek egyike sem.

Az egyes tényezők jelentősége folyamatosan változik a technikai eszközök „elöregedésével”, a politikai helyzet változásával, új típusú fegyverek megjelenésével, és hogy érdeke-e az adott országnak a fegyveres erők átfegyverzése.

Például a kelet-európai országok átfegyverzése amerikai és nyugat-európai technikára összefügg ezen országok NATO-hoz történő csatlakozásával. A másik oldalról, Venezuela orosz fegyverbeszerzései az Egyesült Államokkal fennálló konfliktusnak köszönhetőek.

Meg kell jegyezni, hogy a fegyverek, haditechnikai eszközök harcászati-technikai jellemzői ebben a „pasziánszban” másodrendü szerepet játszanak. A vásárlót nemcsak a hatósugár és a tömeg érdekli, hanem sokkal inkább az, milyen előnyökkel/hátrányokkal jár számára az adott technikai eszköz megvásárlása. A Szu-30 és F-16 repülőgépek közel azonos ára mellett sem jelenik meg az orosz technika egyetlen NATO-ország légierejében sem, mert a politikai elvárásoknak való megfelelés sokkal nagyobb jelentőségü, mint egy sokkal nagyobb teljesítményü vadászrepülőgép beszerzése.

A fegyvervásárlás kérdése a politikai és gazdasági érdekek játékszerévé válik elsősorban azokban az országokban, amelyek képesek önállóan megválasztani politikai és gazdasági partnereiket. Klasszikus példa erre a játékra az India által, 126 repülőgép beszerzésére kiírt tender, amelyben néhány nagy repülőgépgyártó cég vesz részt. Senki sem kételkedik a Mikojan cég modernizált „termékének” kimagasló esélyében a fentebb említett körülmények miatt, azonban a konkurens cégek miatt Indiának lehetősége van még előnyösebb szerződés megkötésére.

Egy másik példa a Kína elleni fegyverembargó hatályon kívül helyezéséért indított kampány, amelynek kezdeményezője Franciaország volt. Ez a kampány komoly hatást gyakorol az orosz fegyvergyártókra, amelyeknek az utóbbi 15 évben Kína volt az egyik legfőbb jövedelemforrásuk.

A katonai repülőgépek exportjának esetleges piacvesztése arra kényszerítheti Oroszországot, hogy napjainkban még nem exportált, a maguk nemében egyedülálló rendszerekkel lássa el Kínát. Ilyen rendszer például az optikai helymeghatározó rendszer a Szu-27 típusú repülőgépek számára, amelyekkel az Orosz Légierő gépei már fel vannak szerelve.

A fegyverexportban érdekelt országok igyekeznek saját fegyvereiket eladni, és ehhez különböző lehetőségek között válogatnak. Van, aki igyekszik a fegyvereladást egy gazdasági szerződéssel összekapcsolni, amikor a befolyt összeg egy részét visszaforgatják a vásárló országba, vagy a vásárló ország területén magas technológiával rendelkező javító- vagy előállító egységeket hoznak létre. Természetesen vannak olyanok is, akik kisebb-nagyobb politikai kedvezményeket tesznek.

A kép nagyban megváltozott a hidegháború óta, amikor ahhoz, hogy valaki szovjet vagy amerikai fegyvervásárlóvá váljon, elegendő volt „hübéri esküt” tenni. A fegyverkereskedelem valójában a kereskedelem egy ága, amelyben a gazdasági tényezők ma már nem bírnak kisebb jelentőséggel, mint a politikai hüség.

Ilja Kramnyik