Bár hivatalosan nem ismerik el, nyugodtan kijelenthető, hogy az elmúlt másfél évben forradalom zajlott le a katonai műholdas felderítés terén, amelynek kiváltója egyértelműen a Google Earth. Az ok, amiért nem akarják elismerni a szolgáltatás érdemeit, elsősorban az érintett katonai szolgálatok érdekeinek védelmében keresendő.
Számos, müholdképek feldolgozásáért és továbbjuttatásáért felelős katonai szervezet, köztük az amerikai NGA (National Geospatial Intelligence Agency) is túl lassan juttatja el a kívánt képeket a harcoló alakulatokhoz. Ezzel szemben bárki, aki széles sávú interneteléréssel rendelkezik – s ez ma már a hadszíntéren is megoldható –, pillanatokon belül megkaphatja az adott térségről készült müholdfelvételt. Mivel harcoló alakulatokról van szó, nem pedig hírszerzőkről, ezért az esetek többségében a polgári müholdak felvételei is elegendő információt szolgáltatnak.
Az egyesült államokbeli NGA az 1960-as évek óta dollármilliárdokat költött felderítő müholdakra, ám a felvételek időben történő továbbítását, amely során mind bürokratikus előírásoknak, mind nemzetbiztonsági feltételeknek eleget kell tenni, nem sikerült megoldani. Az első, 1991-es Öböl-háború végeztével egy képviselőházi vizsgálóbizottságban számos tábornok fejezte ki elégedetlenségét az NGA szolgáltatásaival kapcsolatban, ám a fejlesztésekre szánt újabb pénzeszközök nem oldották meg az évtizedes problémát.
A Google Earth megjelenése azonban komoly konkurenciát jelent az ilyen jellegü tevékenységet folytató katonai szervezetek számára, hiszen létjogosultságuk kerül veszélybe, még akkor is, ha a Google Earth képei gyakran 2-3 évnél is korábbi állapotot mutatnak. Ugyanakkor a Google Earth bizonyos szempontból biztonsági kockázatot is jelent, hiszen nem csupán a saját erők, hanem az ellenfél is hozzáférhet ugyanazokhoz a képekhez.
