Irán fegyveres erői napjainkban és a jövőben I. rész – a szárazföldi haderő

Irán fegyveres ereje a klasszikus hármas tagozódás alapjaira épül: szárazföldi csapatok, haditengerészet és légierő. A fegyveres erőkön kívül Iránban létezik egy párhuzamos katonai struktúra – Iszlám Forradalmi Gárda –, amelynek keretén belül a reguláris egységek mellett müködik a Qod speciális erő, valamint a Basij félkatonai szervezet, amelynek igazából mozgósítás esetén van szerepe.

A reguláris fegyveres erők – a hadsereg és az Iszlám Forradalmi Gárda – létszáma meghaladja a 900 ezer főt, amelyből több mint 670 ezer a szárazföldi csapatok kötelékében, 100 ezer a légierő, 45 ezer a haditengerészet, 135 ezer a Basij félkatonai és 15 ezer a speciális erők, a Qod állományában teljesít szolgálatot.

Szárazföldi csapatok

Irán szárazföldi ereje a 2000-es adatok alapján 44 hadosztályból (32 gyalogos-, 7 páncélos-, 3 gépesített, 1 légideszant- és 1 csatarepülő-) és 24 önálló dandárból (17 gyalogos-, 2 páncélos- és 5 légideszant-) állt. Ezenkívül az iráni szárazföldi erők hét rakétadandárt, tíz tüzérségi egységet, légvédelmi tüzérséget, müszaki és vegyivédelmi alegységeket, valamint csapatrepülő-egységeket is magába foglalnak. A szárazföldi csapatok közel 2400 harckocsival, 1500 BMP-vel és BTR-rel, 2000 tábori tüzérségi eszközzel és 4-5 ezer 60 mm-nél nagyobb kaliberü aknavetővel vannak felszerelve.

Az iráni fegyveres erők 44 hadosztályából 12 a hadsereg szárazföldi csapatainak állományába tartozik, míg 32 az Iszlám Forradalmi Gárda állományába. Az iráni fegyveres erők gyalogos-, páncélos- és gépesített hadosztályainak irányítását hadseregtörzsek végzik, általában minden törzs alárendeltségébe három hadosztály tartozik, nem számítva az önálló egységeket.

A haditechnikai eszközök jelentős része a hadsereg hadosztályainál összpontosul, ami azt jelenti, hogy kb. 2000 harckocsi és 500 BTR és BMP van állományban. A páncélos technikai eszközök szinte mindegyike a páncélos- és gépesített hadosztályok állományában van, ami nagyobb hadászati képességet biztosít, és harci körülmények között a manőverek, átcsoportosítások irányítását segíti. Irán első számú harckocsija a T-72 és a Zafír-74 típus, amelyekből kb. 1500 található a hadsereg állományában, és amelyből 1000 állandóan készenlétben van. A Zafír-74 típusú harckocsik (amelyek egyébként 72Z-ként is ismertek) a T-54/55 típusú harckocsik modernizált változatai, amelyeket a kínai 59 és 69 típus mintájára építettek át. Az ezeken a harckocsikon található, idejétmúlt 100 mm-es ágyúkat 105 mm-es L7 típusúakra cserélték, valamint modernizált tüzvezető rendszerrel és megerősített páncélzattal látták el.

Az iszlám ország fennmaradó harckocsiparkját kiöregedett kínai 59 és 69 típusok, angol Mk3 és Mk5, amerikai M47, M48 és M60 típusok alkotják, amelyeket 1979 előtt építettek. Irán aktív tevékenységet fejt ki saját harckocsiállományának modernizálása területén. 1992 óta az országban T-72 típust gyártanak licencszerződés alapján, és ezzel egy időben folyik a páncélozott eszközök javítása is.

Ezenkívül a 90-es évek végén kezdődött meg Iránban a saját fejlesztésü Zolfagar, valamint a Toszan könnyü harckocsik gyártása.

A BTR-ek és BMP-k száma nem elegendő a szárazföldi csapatok számára. Legnagyobb számban – több mint 700 – BMP-1 és BMP-2 típusok találhatóak, amelyek a 90-es évekből származnak. Második helyen a lánctalpas BTR-50 és kerekes BTR-60 exszovjet típus szerepel, amelyek száma 500 darabra tehető. A harmadik helyen az amerikai M113 szerepel, kb. 200 darabbal. Mindezeken túl Irán rendelkezik kb. 50 darab gyors lánctalpas szállító-vontató harcjármüvel és kb. ugyanennyi BMP Boragh jármüvel, amelyeket Irán gyárt licenc alapján. A típus gyártása napjainkban is folyik.

Irán szárazföldi hadereje jelentős mennyiségü, iráni gyártmányú harckocsi-elhárító rakétával rendelkezik. A harckocsi-elhárító rakéták elsősorban az exszovjet Maljutka (Apróság) és az amerikai TOW rakéták „másolatai”.

A tüzérségi csapatok fegyverzete különböző típusú, 105–203 mm-es tüzérségi eszközökből, rendszerekből áll. A hadosztályok többsége exszovjet, D-30 típusú 122 mm-es tarackkal van ellátva, amelyek száma meghaladja az 500 darabot. A rohamlövegek (önjáró tüzérségi eszköz) száma aránylag alacsony, a 440 darab M-109 típusból kb. 200 áll szolgálatban, a többi alkatrészhiány miatt müködésképtelen. Irán napjainkban vizsgálja annak lehetőségét, hogy saját maga oldja meg az M-109 javítását és modernizációját.

Különös figyelem övezi az iráni össztüz kiváltására alkalmas rakétarendszereket. A 80-as, 90-es években Irán nagy mennyiségü, különböző kaliberü (230–610 mm) rakétalövedéket fejlesztett ki, amelyek egyaránt alkalmazhatóak a fent említett rendszerekhez éppúgy, mint egyes kilövőállásokból. Ezekből a lövedékekből Irán nagy mennyiséget exportál, többek között ilyen lövedékeket használt a Hezbollah a közelmúltban, az izraeli harcok idején. Irán elsősorban exszovjet Grad típusú, össztüz kiváltására alkalmas rakétarendszereket alkalmaz, ezek licencváltozatát, a Hadidot, valamint a kínai, 107 mm-es, 63-as típust.

Az Iráni Szárazföldi Erők elsődleges célja felülmúlni a szomszédos országok erejét, főleg azok után, hogy a Szaddám Huszein-rezsim megbukott, és az Iraki Hadsereg „összeomlott”. Irán hadseregével a régió országai közül csak Törökország, Szíria és Izrael szárazföldi erejét van értelme összehasonlítani.

A következő részben az iráni haditengerészetet, a légierőt és rakétacsapatokat kívánjuk bemutatni, valamint röviden írunk az iráni hadiiparról.