Irán fegyveres erői napjainkban és a jövőben II. rész – haditengerészet, légierő

Haditengerészet

Az Iráni Haditengerészet nem képvisel jelentős katonai erőt. A vízfelszíni flotta hagyományos struktúra szerint épül fel, amely kisszámú kiöregedő, angol és amerikai gyártmányú korvettekből és naszádokból áll. A flotta állományában 5, kevesebb mint 1500 tonna vízkiszorítású járőrkorvett és 23 rakétás naszád szolgál. A haditengerészet jelentősebb erőt képviselő egysége a tengeralattjáró-flotta: ez három, 877 projektszámú orosz tengeralattjáróból áll, amelyek harcászattechnikai adatai az izraeli Dolphin típuséihoz hasonlóak.

A nem túl jelentős erők ellenére az Iráni Haditengerészet igen aktív harci cselekményeket hajt végre a Perzsa-öbölben a partvédő rakétaütegek számának köszönhetően. Az ütegek fegyverzetét a HY-2 Silkworm és az YJ-2 (ismert úgy is, mint S-802) rakéták alkotják. A rakéták kínai gyártmányúak, amelyek az exszovjet P-15 rakéták alapjain lettek kifejlesztve. Az YJ-2 típusú rakéták tengeralattjárók fedélzetéről is alkalmazhatóak. Irán ezeket a rakétákat licenc alapján gyártja, és a termelés egy részét exportálja. S-802 típusú rakétát lőttek ki 2006. július 14-én este Libanon partjainál a Hanit nevü izraeli korvettre.

Mindezeken túl az Iráni Haditengerészet 16-17 parti járőrrepülőgéppel és 30-40 különböző típusú tengeralattjáró-elhárító és járőrhelikopterrel is rendelkezik.

Légierő

Az Iráni Légierő harcoló alegységeinek állományában 220-240 repülőgép található. A számok csak hozzávetőlegesek, ez a szám lehet sokkal magasabb is, mivel az utóbbi években Irán már maga készít alkatrészeket több típusú repülőgéphez, ami lehetővé tette számára, hogy korábban leállított repülőgépeket újra hadrendbe állítson.

A repülőgépek számát tekintve a 2000-es év adataiból érdemes kiindulni. Ebben az időben a légierő kötelékében 40 darab, a 90-es években gyártott MiG-29, kb. 20-25 darab F-14A Tomcat, 60 darab F-5E Tiger II, 32 darab F-4E Phantom-II, 30 darab J-7 (a MiG-21 kínai változata) és 30 darab Szu-24 típusú repülőgép állt szolgálatban. Ezenkívül összesen közel 200 darab felderítő, kiképző- és szállító repülőgéppel is rendelkezik a légierő.

A szárazföldi csapatok fő harci erejének egy részét a légierő állományába tartozó, azonban a szárazföld hadmüveleti alárendeltségében tevékenykedő AH-1J Cobra típusú helikopterek adják. Ebből a típusból közel 100 darab van, amelyek közül 70-80 darab a hadra fogható. Ezenkívül a légierő több mint 150 katonai szállító- és többcélú helikopterrel rendelkezik. Irán az amerikai Bell-205 és Bell-206 típusú helikopterek alapjain saját helikoptergyártással is rendelkezik.

Annak ellenére, hogy az Iráni Légierő a technikai eszközök számát tekintve jelentősnek mondható, ez nem tünik ki a katonai képességek területén, ami a sok típusnak, az ebből eredő kiképzési nehézségeknek és a tartalék alkatrészek hiányának köszönhető. Irán az utóbbi időben a légierőn belüli típusok csökkentésére törekszik, valamint maga próbálja megoldani a repülőgépek javítását és a tartalékalkatrész-gyártást. Mindezeken túl Iránban kialakulóban van egy modern repülőgép gyártása. Irán a 2000-es évtől, ukrán licenc alapján AN-140 típusú szállító repülőgépeket gyárt (2006 elejére több mint 50 repülőgépet gyártottak), valamint folyamatban van egy saját fejlesztésü kiképző-harci repülőgép, a Tazarv, továbbá egy hangsebesség feletti vadászrepülőgép, a Saegheh gyártása. A saját fejlesztésü, hangsebesség feletti, sugárhajtású repülőgép – amely az amerikai F-5E alapjaira épült – lehetővé tette Irán számára, hogy egy „elit klub” – a sugárhajtású repülőgépeket gyártó országok – tagja legyen. Irán egy távlati, hangsebesség feletti repülőgép, a Shafagh tervein is dolgozik.

Az iráni légvédelmi csapatok szintén a légierő vezetése alá tartoznak. Irán tíz nagy hatótávolságú, S-200 típusú légvédelmi rakétakomplexummal rendelkezik, amelyeket a 90-es években vásárolt. Ezek mellett rendelkezik még 150 közepes hatótávolságú, Improved Hawk típusú komplexummal, amelyek számára önmaga állítja elő a rakétákat és a tartalék alkatrészeket, 45 HQ-2J típusú komplexummal (az orosz S-75 kínai megfelelője), valamint nem túl jelentős mennyiségü exszovjet Kvadrat és FM-80 (a francia Krotal típus kínai megfelelője) típusú, kis hatótávolságú komplexummal.

Irán légvédelmét nagymértékben fogják erősíteni az Oroszországtól vásárolt Tor-M1 típusú rakétakomplexumok. Néhány, nem megerősített információ szerint Irán rendelkezik 2-3 S-300 típusú rakétakomplexum korábbi változatával is.

A légvédelmi tüzérség állományában, amelyek a szárazföldi csapatokhoz tartoznak, több mint 1000 tüzérségi eszköz található, ezek 23 és 57 mm közötti kaliberüek.

Rakétacsapatok

Nem lenne teljes az Iráni Hadsereg bemutatása, ha nem szólnánk az állományukban található kis és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákról. Napjainkban Irán jelentős mennyiségü észak-koreai és saját fejlesztésü rakétával rendelkezik.

Az iráni rakétacsapatok állományában megtalálható ballisztikus rakéták főleg Shihab-1 és Shihab-2 típusúak, amelyek az orosz SCUD rakéta különböző verzióinak megfelelői. A rakéta előállításának technológiáját Irán Észak-Koreától kapta meg. A Shihab-1 300 km-es, míg a Shihab-2 700 km-es távolságig képes a célok megsemmisítésére. Iránban elkezdődött a Shihab-3 rakéta gyártása, amelynek hatótávolsága 1500 km.

Ipar

Irán igen erős, saját hadiipari termeléssel rendelkezik, amelynek köszönhetően nagymértékben javul az iráni hadsereg haditechnikai színvonala. Az országban a kézifegyverek gyártásától a rakéta-előállításig megtalálható szinte minden hadiipari termék. Az egyik legfontosabb irányvonal a páncélozott technikai eszközök gyártása. Az elkövetkező években Irán jelentősen emelni kívánja páncélos- és gyalogosegységeinek technikai színvonalát. 2010-re az ország 2000 modern harckocsit és ugyanennyi BMP-1 és BMP-2 típusú harcjármüvet kíván hadrendbe állítani.

Az elkövetkező öt évben az iráni repülőgépipar biztosítani tudja az amerikai gyártmányú repülőgépek tartalék alkatrésszel történő ellátását, valamit a tervek szerint 30-60 sugárhajtású repülőgép hagyja majd el a szerelőcsarnokokat.

A rakétagyártás területén is nagy a választási lehetőség. Irán a „primitív” nem irányítható rakétákon át egyaránt képes a kis és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták, repülőbombák és irányítható harckocsi-elhárító rakéták előállítására.

Irán fejleszti hajóépítő és hajójavító iparát is. Az országban a gázturbinák javítása mellett könnyü naszádokat és közepes tengeralattjárókat építenek, ez utóbbiakat a különleges egységek részére. Több országgal tárgyal Irán technológia megszerzéséről, hogy a jövőben már nagyobb katonai hadihajókat – korvetteket és fregattokat – is képesek legyenek gyártani.

Következtetés

Irán egy klasszikus példa a mondásra: „Holnap már túl késő”. Napjainkban az iráni fegyveres erők elég erősek ahhoz, hogy sikeresen vegyék fel a harcot bármelyik közvetlen szomszédos állam haderejével. Másik oldalról nem komoly ellenfelei az Egyesült Államok vagy Oroszország haderejének. De „holnap” (néhány éven belül) Irán megsemmisítésére nem lesz elegendő a „szokásos” haderő, a „szokásos” fegyverzet, még egy olyan gazdag állam részéről sem, mint amilyen az amerikai.

…és akkor újra felmerül a kérdés az atomfegyver katonai alkalmazásáról. …vagy a világpolitikai helyzet változásáról…

A szerkesztő megjegyzése: Csak remélni merem, hogy többé-kevésbé sikerült Önöknek visszaadni mindazt, amit Ilja Kramnyik orosz szakíró leírt, saját nyelvén.