Az Egyesült Államok tengerészgyalogsága elsősorban az iraki hadműveletek támogatására további 80 M1A1 harckocsit állít szolgálatba. A tankokat úgymond használtan kapja, hiszen az USA hadseregének állományából veszi át őket. Nem ez az első alkalom, hogy a hadsereg raktáron lévő tankjai szolgálatukat a tengerészgyalogság kötelékeiben folytatják; az elmúlt évtizedben ugyanis összesen 144 páncélos került át. Ezek a tankok egyébként a hidegháború vége óta várják, hogy bevessék őket.
A tankok átadása az első Öböl-háború lezárulta után kezdődött. Akkoriban nagyrészt még az 1978-ban kifejlesztett M60A3 tankok szolgáltak a tengerészgyalogságban. Az Operation Desert Shield és Desert Storm, illetve a hidegháború vége miatt nem maradt elegendő pénz arra, hogy a tengerészgyalogság régi tankjait teljes egészében M1A1-re cseréljék, így az M1A1 tankok gyártása leállt (nem számítva az Egyiptomnak eladott tankokat, amelyeket azonban Egyiptomban is szereltek össze).
Tengerészgyalogság M1 tankja a 90-es évekből
Az ezredfordulóig a tengerészgyalogság tankjai létszámát mindig 400 körül tartotta, a megnövekedett költségvetés és a velük szemben támasztott követelmények is indokolják azonban ennek a számnak az emelését. Az átvett tankokat természetesen a tengerészgyalogság előbb a saját igényeihez igazítja, így a jármüvek képessé válnak sekély folyókon való átkelésre, felszerelik őket füstgránátokkal, más típusú hőképalkotót kapnak, illetve a jármü hátuljára telefont szerelnek, amelynek segítségével a gyalogság közvetlen kapcsolatot teremthet a tankban lévőkkel (ez utóbbinak szükségességét épp az iraki harcok, elsősorban a városi környezetben vívott összecsapások indokolják, így ezeket a hadsereg is lassan kezdi felszerelni).
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |