Oroszország várhatóan július elsején telepíti az első zászlóaljba szervezett Sz-400 (SA-21 Growler) légvédelmi rendszert. A négy ütegből és a kiszolgálóradarokból álló Sz-400 természetesen Moszkvát védi, így a zászlóaljat az egyik előváros (Elektrosztal) mellé telepítik. A tervek szerint Oroszország 200 üteg beszerzését tervezi 2015-ig. Ez a mennyiség elegendő ahhoz, hogy az összes légvédelmi ezred a legkorszerűbb eszközökkel rendelkezzen. Az így elavulttá váló Sz-300 és Sz-200 rendszereket folyamatosan kivonják.
Az Sz-400 a Sz-300PMU család szerves fejlődésének eredménye. A PMU3 modell azonban jelentősen felülmúlta az „elődök” képességeit, így megérdemelte az önálló jelölést. Az Sz-300 családot általában az amerikai Patriot családhoz szokás hasonlítani. A két rendszer képességeit tekintve ez nagyjából helytálló is. Az Sz-400 azonban mind hatótáva, mind pedig radarrendszerei terén jelentősen meghaladja az Sz-300 képességeit. Lomhán manőverező célokat akár 400 km távolságból is képes megsemmisíteni, tehát a horizont vonala mögött is eredményesen tud célokat leküzdeni. Manőverező, illetve hadszíntéri ballisztikus rakétákat pedig 120 km belül képes semlegesíteni.
Háttérben az Sz-300PMU1 48N6E rakétája, míg elöl az Sz-400 9M96E és 9M96E2 rakétái. Utóbbi kettőből egy indítójármü akár 16 darabot is képes kezelni, míg a nagyobb ZUR 48N6Y-ból csak négyet
A rendszer ezt két különböző rakétával képes véghezvinni. A ZUR 48N6Y a nagy hatótávolságú rakéta, amellyel a doktrína szerint elsősorban az ellenség légtérellenőrző gépeit (AWACS) kell megsemmisíteni. A lényegesen kisebb 9M96 rakéta feladata pedig a manőverező célok, illetve különböző, levegőből indított fegyverek, továbbá ballisztikus rakéták leküzdése. A 9M96 akár 35 km magasságban is kiválóan manőverezik, amit különleges irányítórendszerének köszönhet. Ez ugyanis nem csupán a megszokott aerodinamikai felületeket foglalja magába, hanem irányított gázsugarakkal is képes pályáját módosítani. Ennek köszönhetően még rendkívül nagy magasságban is kiválóan manőverezik. Számszerüsítve ez akár 20 G-s manővereket jelent 30 km feletti magasságban. A jó manőverezőképességet egy aktív és passzív keresőfejjel párosították, amely ember által vezetett repülőeszközök esetén 0,9, míg robotrepülőgépekkel szemben 0,8 találati valószínüséggel rendelkezik. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ezeket az eredményeket a próbák során érték el, tehát éles, harci körülmények között a rendszernek még bizonyítania kell.
