Az Afganisztánban és elsősorban Irakban tevékenykedő amerikai erők egyre gyakrabban használnak előretolt bázisokat, ún. FOB-okat (Forward Operating Base). Az alkalmazott taktika nagyban hasonlít a végvárakban, illetve még inkább az észak-amerikai kontinens meghódítása során alkalmazottra. A vietnami háború óta az ilyen FOB-ok gyors felépítése a kiképzés részévé vált. Egy gyalogosszázad vagy -zászlóalj 24 óra leforgása alatt egy meglehetősen biztonságos FOB-ot képes felhúzni.
Az első hét a legkritikusabb a FOB-ok számára. Onnantól részben a környék alapos megismerésének, illetve különböző, meglehetősen olcsó szenzoroknak köszönhetően a FOB rendkívül biztonságossá válik. A megmaradt biztonsági kockázatot, a bázis bejáratát (ECP – Entry Control Point) sikerült biztonsági szempontból szinte tökéletessé tenni. Ugyanakkor az elemekből felépülő FOB tetemes összeget emészt fel, amely elsősorban annak köszönhető, hogy mindent szállíthatóvá kellett tenni úgy, hogy az ne menjen a biztonság rovására. A falaknak pusztító robbanásoknak kell ellenállniuk, az ECP-nek is szállíthatónak kell lennie, hajókonténereket pedig irodákká és szálláshelyekké kellett alakítani. Kijelenthető azonban, hogy a befektetett pénz látványosan megtérült, hiszen a FOB-ok ellen sikeresen végrehajtott akciók száma történelmi mélypontra süllyedt, s szinte a nullához közelít.