Könnyen lehet, hogy a Tamil Tigrisek márciusi „légitámadásukkal” (bővebben itt és itt) komoly pszichológiai győzelmet arattak, ám ezzel nagyon sok környező nemzet érdeklődését kellették fel. Mindenki kíváncsi ugyanis, hogy a szeparatisták honnan kapják fegyvereiket. A tamilok zöme Srí Lanka északi részén, illetve India délkeleti részén lakik – ezek a régiók nem éppen gazdasági erejükről híresek. Ugyanakkor létezik egy viszonylag nagy létszámú tamil diaszpóra is, amely ráadásul meglehetősen tehetős is.
A Tamil Tigrisek arzenáljában az aszimmetrikus hadviselésre jellemző kézifegyvereken túl számos nehézfegyvert is találunk. Így rendelkeznek három-három 152 mm-es és 130 mm-es, húsz 122 mm-es és egy 85 mm-es tarackkal. A százat is meghaladja a különböző aknavetők száma, amelyek között szerepel 120 mm-es, 81 mm-es és 60 mm-es is. A fegyverek egy részét a Srí Lanka-i hadseregtől zsákmányolták, míg másokat a feketepiacról szereztek be, és alkatrészekre szerelve halászhajókon csempészték be. Lőszerhez is ezen az úton jutottak, sőt az utóbbi időben légi úton is szállítják azt.A fegyvervásárlásokhoz szükséges fedezetet professzionálisan szervezett támogatói hálózat segítségével szerzik be. A legaktívabb e téren a számüzetését Ausztráliában töltő kb. 30 000 fős tamil kisebbség. Ők szervezték meg a tamil „légierőt”. Ennek valószínüleg egyenes következménye lesz, hogy Ausztrália terrorista szervezetté nyilvánítja a Tamil Tigriseket, így a szervezet fegyverbeszerzéseit kénytelen lesz más forrásból fedezni.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |