Az USA légiereje azon fáradozik, hogy az F-22, F-16 és F-15 vadászgépeinek 20 mm-es gépágyúlövedékeit lecserélje. Ez két okra vezethető vissza: először is megjelentek olyan lőszerek, amelyek robbanóanyag nélkül is képesek ugyanazt az eredményt elérni, másrészt komolyan tartanak attól, hogy a lövedékek még a gépágyúban felrobbannak. Ugyanakkor az amerikai haditengerészet határozottan kitart az F/A-18 gépek M61A2 gépágyújához tartozó, bevált lőszer mellett.
A jelenleg a harci repülőgépekbe szerelt, 20 mm-es gépágyúkhoz rendszeresített lőszert, a PGU-28-at immár egy évtizede használják, s egyre többször alkalmazzák Irakban és Afganisztánban is. A hadmüveletekben részt vevő vadászgépek tüzvezető rendszerét ugyanis néhány éve modernizálták, így ezek újra hatékonyan alkalmazhatóak földi támadások során. A pilóták természetesen élnek is a lehetőséggel. Ugyanakkor egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy vagy több PGU-28 lőszer az intenzív gépágyúhasználatnak köszönhetően a felforrósodott csőben felrobban. A légierő számára ez komolyabb probléma, mint a haditengerészetnek, hiszen a kérdéses gépeknél a 20 mm-es gépágyú jóformán a pilótafülke mellett van, így egy felrobbanó lőszer komoly károkat okozhat a fedélzeti rendszerekben, arról nem is beszélve, hogy a pilóta is megsérülhet. Az F/A-18-nál ez nem probléma, hiszen az ágyú lényegesen messzebb helyezkedik el a pilótafülkétől.Az egyik lehetséges megoldást erre a kihívásra a német PELE (Penetrator with Enhanced Lateral Effect) lőszer jelenti. Ezzel a lőszerrel robbanóanyag nélkül lehet komoly eredményeket elérni, ami elsősorban a repeszhatásnak köszönhető. Az egyetlen gond csupán az, hogy a PELE-t repülőeszközök leküzdésére fejlesztették ki, így nem lehet tudni, hogy mennyire hatásos jármüvekkel és élőerővel szemben. Ennek kiderítésére a PELE-t egészen év végéig különböző helyzetekben és célok ellen próbálják ki.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |