Az USA légiereje úgy alakítja át B-2 lopakodó bombázóit, hogy azok nyolcvan darab, 500 fontos (226 kg) GPS-irányítású bombát (JDAM) hordozhassanak. Az igazi meglepetés azonban az, hogy ennek kiegészítésére még AESA (aktív fázisvezérelt) radarral is ellátják. Az ilyen radarok tulajdonsága többek között, hogy egyszerre több céltárggyal is elboldogulnak. Az i-re a pontot a széles sávú műholdas kapcsolat teszi fel, amelynek köszönhetően a kamerák és az AESA radar által felderített információkat más gépekkel, így robotrepülőgépekkel is megoszthatja majd.
A nyolcvan JDAM-hordozó bombázó így ideális esetben olyan eszköz, amely nyolcvan célt tud egy felszállás alkalmával megsemmisíteni. Az 1999-es koszovói konfliktus során alkalmazott B-2 rendkívül kényes repülőgép: minden repült órára ötvenhárom óra karbantartás jut. Ez elsősorban a lopakodó tulajdonság szinten tartásának köszönhető. Egyebek mellett ebből is következik, hogy a legyártott húsz B-2 hadrafoghatósága rendkívül alacsony: a hadrendbe állás első éveiben mindössze 33% körül járt, amit mára sikerült valamennyire feltornászni, de még mindig nem éri el a B-1 és a B-52 szintjét.
Egy B-2-t a csendes-óceáni Guamon található támaszponton készítenek fel egy reggeli bevetésre
Úgy tünik, hogy az USA légiereje igyekszik valamilyen feladatot találni a világ legdrágább bombázójának. Az egyenként kétmilliárd dollárba kerülő repülőt olyan feladatok ellátására tervezték, amelyeket egyébként rendkívül kockázatos lenne más gépekkel repülni. Ugyanakkor manapság az afganisztáni és iraki hadszíntereken a légi uralmat senki és semmi sem fenyegeti, így a B-2 tulajdonképpen egy rendkívül drága játékszernek minősül. Ezt ellensúlyozhatja az AESA radarral felszerelt és a fenti helyszínek légterében járőröző B-2, amely önállóan képes céljait felkutatni, s azokat azonnal meg is tudja támadni. Ettől függetlenül egy B-2 a küldetését még mindig lényegesen drágábban teljesíti, mint a B-1 vagy a B-52.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |