Modernizálják a lopakodó bombázót

A nyolcvan JDAM-hordozó bombázó így ideális esetben olyan eszköz, amely nyolcvan célt tud egy felszállás alkalmával megsemmisíteni. Az 1999-es koszovói konfliktus során alkalmazott B-2 rendkívül kényes repülőgép: minden repült órára ötvenhárom óra karbantartás jut. Ez elsősorban a lopakodó tulajdonság szinten tartásának köszönhető. Egyebek mellett ebből is következik, hogy a legyártott húsz B-2 hadrafoghatósága rendkívül alacsony: a hadrendbe állás első éveiben mindössze 33% körül járt, amit mára sikerült valamennyire feltornászni, de még mindig nem éri el a B-1 és a B-52 szintjét.

Egy B-2-t a csendes-óceáni Guamon található támaszponton készítenek fel egy reggeli bevetésre

Úgy tünik, hogy az USA légiereje igyekszik valamilyen feladatot találni a világ legdrágább bombázójának. Az egyenként kétmilliárd dollárba kerülő repülőt olyan feladatok ellátására tervezték, amelyeket egyébként rendkívül kockázatos lenne más gépekkel repülni. Ugyanakkor manapság az afganisztáni és iraki hadszíntereken a légi uralmat senki és semmi sem fenyegeti, így a B-2 tulajdonképpen egy rendkívül drága játékszernek minősül. Ezt ellensúlyozhatja az AESA radarral felszerelt és a fenti helyszínek légterében járőröző B-2, amely önállóan képes céljait felkutatni, s azokat azonnal meg is tudja támadni. Ettől függetlenül egy B-2 a küldetését még mindig lényegesen drágábban teljesíti, mint a B-1 vagy a B-52.