Az USA légiereje az új MQ-9 Reaper robotrepülőgépeket, a korai, ám igen sikeres MQ-1 Predator továbbfejlesztett változatait Afganisztánba és Irakba küldi, hogy ott az eddigiektől eltérően ne csak felderítési, hanem csapásmérő feladatokat is ellássanak, s ezzel kiváltsák a jelenleg zömmel ilyen küldetéseket repülő F-16 és F-15 vadászrepülőgépeket. Elképzelések szerint a robotrepülőgépek alkalmazásával a mindenfajta ellenséges légi tevékenységtől mentes helyszíneken komoly megtakarítások érhetőek el.
Amíg azonban az ember repülte gépekre ötször, hatszor több fegyverteher függeszthető, addig a Reaperre mindössze négy 500 fontos (227 kg), GPS vezérelte JDAM bomba függeszthető. Azonban ezzel sincs baj, hiszen Irakban átlagosan naponta országszerte csupán 3-4 bombát oldanak, míg Afganisztánban ennél átlagosan egy-kettővel többet. Ugyanakkor a legutóbbi iraki invázió során Reaperek számtalan ezredére lett volna szükség, hiszen akkor naponta 300 JDAM hullott Irakra. A robotrepülőgépek tehát a jelenleg uralkodó viszonyok között igazi alternatívát jelentenek, arról nem is szólva, hogy lényegesen hosszabb ideig járőrözhetnek.Ugyanakkor a robotrepülőgépek jellegéből adódóan vannak olyan helyzetek is, amelyekkel nem tud megbirkózni. Ilyenek tipikusan akkor jelentkeznek, amikor gyorsan kell valahova elérni és beavatkozni. Erre az esetekre továbbra is F-15-ösök és F-16-osok fognak válaszolni, hiszen szükség esetén a robotrepülőgépek sebességének többszörösével érhetnek a kérdéses terület fölé.Annak ellenére, hogy légvédelmi eszközök tevékenységével nem kell számolni, még vállról indítható légvédelmi rakétákkal is alig-alig, arról pedig nem is szólva, hogy az égboltnak is az amerikai légierő a korlátlan ura, mégis jelentősek a robotrepülőgépek veszteségei, amelyek leginkább a kommunikációs csatorna megszakadásának, leszálláskor történő baleseteknek, illetve meghibásodásoknak tudhatóak be. Ha ezeket nem sikerül kiküszöbölni, akkor könnyen lehet, hogy anyagi szempontból egyáltalán nem lesz olyan vonzó a robotrepülőgépek alkalmazása.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |