A szárazföldi nehéz harcjárművek gyártásában (is) jeleskedő német Krauss-Maffei Wegmann hadiipari vállalat előállt a rendkívül sikeres s jelenleg talán a világ legjobbjának tekinthető PzH 2000 (Panzerhaubitze 2000) páncélozott önjáró tarack könnyebb változatával, az AGM-mel (Artillery Gun Module). Mint ahogy neve is jelzi, az AGM előnye abban rejlik, hogy a torony minden rendszerével együtt modulként is elérhető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jóformán bárhova felszerelhető.
Így létezik egy olyan változata is, amelynél a modult az MLRS vázára szerelték, ám egy 6 x 6 meghajtású teherjármü is képes a modul szállítására és üzemeltetésére. Természetesen ahol csak lehet, modernizált, ami a gyakorlatban rendkívül magas fokú automatizáltságot jelent. Ennek köszönhetően az ágyú üzemeltetéséhez csupán két főre van szükség, míg a PzH 2000 esetében ez a szám négy (egyik esetben sem számolva a vezetőt). Az MLRS vázára szerelt rendszer össztömege 27 tonna, ebből a modul 12,5 tonnát nyom, míg a PzH 2000 eléri az 55,3 tonnát. Természetesen a PzH 2000 minden része páncélozott, a modulnál viszont csak maga a modul rendelkezik ilyen védelemmel. Ugyanakkor az MLRS-vázra szerelt ágyú lényegesen nagyobb sebességgel haladhat, illetve lényegesen kevesebbet is fogyaszt (a PzH 2000 fogyasztása 240 l/100 km).A fejlesztők elsősorban az aszimmetrikus hadviselés terén látják a modul potenciálját. Afganisztánban pl. a hollandok használják a PzH 2000-t, s elégedettek vele. Ugyanakkor aligha van szükség a páncél védelmére, hiszen a tarack előretolt és védett bázisokról nyit tüzet. Szintén előnyük a könnyebb és nem páncélozott alvázaknak, hogy így a tarack légi úton is könnyen szállítható. (Az MLRS vázára szerelt verzió pl. elfér a jövendő A-400-ban.) Jelentős mennyiségü lőszer ugyan nem fér el a modulban, mindössze 30 darab, ám ha ezek intelligens lövedékek (GPS vagy lézer vezérelte), akkor egy kis szerencsével a 30 db lőszer akár kéttucatnyi cél megsemmisítésére is elegendő.