Az Irakban repülő amerikai pilóták továbbra is makacsul állítják, hogy sokszor a légiek sokkal veszélyesebbek, mint lent folyó harcok. Amint ugyanis lent csetepatéba kezdenek, az ütközet feletti légtér megtelik, s emiatt veszélyessé válik, különösen éjszaka. Mivel a legtöbb ilyen repülőgép robotrepülőgép, s mivel ezek általában túl kicsik ahhoz, hogy saját transzponderük legyen, ezért a légiirányítók megpróbálják ezeket a gépeket korlátok közé szorítani (pl. csak adott terület fölött és/vagy adott magasságon repülhetnek). Emberéletet követelő baleset ugyan még nem történt, ám már előfordult, hogy egy vadászgép robotrepülőgéppel ütközött, s számos repeseményre is sor került.
Megoldásként a robotrepülőgépek navigációs szoftverének továbbfejlesztése kínálkozik, amely már a térségben tartózkodó többi robotrepülőgéppel is képes lenne együttmüködni. Alapesetben ezek a gépek csak róják köreiket egy adott terület fölött. A helyzet akkor válik kaotikussá, amikor a megfigyelt cél észreveszi, hogy szemmel tartják. Ha pl. egy felkelőket szállító pick-upból kipattannak és szétszélednek, akkor egy egész rajnyi robotrepülőgép igyekszik a menekülők nyomában maradni. Ehhez jön még a csapást végrehajtó, ember vezette repülőgép is. Ha ilyen esetekben sikerülne felosztani a feladatokat, akkor egyrészt biztonságosabbá tehetnék a légteret, másrészt komoly erőforrásokat lehetne megtakarítani. Ideális esetben a robotrepülőgépek GPS segítségével pontos helyzetüket továbbítanák egy központ felé, amely igény esetén majdnem valós időben közvetítené ezeket az információkat egy pilóta által vezetett harci gépnek.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |