Bírósági ítélet lehetetleníti el az USA tengeralattjáróit

A közepes frekvenciatartományban müködő szonárokat tengeralattjárók azonosítására és üldözésére használják. Mivel a jelek a vízben gyorsan torzulnak, ezért nagy energiával, jóval 200 decibel fölött kell őket kibocsátani (az emberi fül egy 115 dB-es hangforrást max. 5 percig képes elviselni anélkül, hogy maradandó károsodást szenvedjen, s az ember igazán rosszul hall a többi élőlényhez képest). Ez az energia is csupán 12-18 km távolságig elegendő, utána annyira torzul, hogy katonai célokra már nem lehet alkalmazni, ettől persze még a vízben tovaterjed. Ezzel a döntéssel komolyan veszélybe kerülhet a kétévente megrendezett RIMPAC gyakorlat, amely a világ legnagyobb haditengerészeti gyakorlata (ha úgy tetszik, a RIMPAC a haditengerészet Red Flagje). Ezen a gyakorlaton ugyanis az USA haditengerészetének lehetősége nyílik arra, hogy modern dízel-elektromos tengeralattjárók ellen gyakorlatozzon, amelyek a jövőben az előre jelzett ütemnél gyorsabban elterjedhetnek.Ennek oka az új, levegőfüggetlen meghajtások (pl. üzemanyagcella) megjelenésében keresendő. Az orosz haditengerészet Amur/Lada osztályú tengeralattjárói pl. már úgy készülnek, hogy a jövőben gond nélkül beépíthető legyen egy levegőfüggetlen meghajtás. A német haditengerészet U-Boot-Klasse 212A hajói pedig már gyárilag rendelkeznek ezzel a meghajtással, így amennyiben a hajó erről a rendszerről üzemel, akkor gyakorlatilag a világ leghalkabb tengeralattjárója, mivel a meghajtásban nincs mozgó alkatrész, és a melléktermék közönséges víz (a nukleáris meghajtásnál a hütőrendszert kiszolgáló pumpák okozzák a zaj legnagyobb részét).

A 212A osztályba tartozó U-32 és további három testvérhajója már két éve szeli a tengereket. Miattuk halnak majd ki a bálnák?

Az ilyen hajók elleni fellépéshez tehát elengedhetetlenül fontos a közepes frekvenciatartományban üzemelő szonárok használata, ám ezzel alaposan megzavarják a tengerben „természetes” szonárral tájékozódó állatokat, bálnákat és delfineket. Jogi szempontból a haditengerészet védekezését jelentősen gyengítette, hogy 2000-ben elismerték felelősségüket, amikor is egy szonárral folytatott kísérlet során 17 bálna úszott partra, amelyek közül hét elpusztult. A tetemeken végzett vizsgálatok kiderítették, hogy a „fülük” körül komoly bevérzések keletkeztek, amelyet akusztikus úton idéztek elő. Magyarul a szonárok olyan „hangosak” voltak, hogy a hét bálna szó szerint „megsüketült”, s tájékozódóképességüket veszítve úsztak a partra. Természetesen a jogi viaskodás ezzel az ítélettel még nem ért véget, hiszen egyelőre nem ismeretes olyan eljárás, amely a szonárokat kiválthatná, s az USA főleg szeptember 11. után nem fogja kockáztatni nemzete biztonságát.