A megszokottól eltérően az USA-ban bizonyos területeken nem a civil repülés tanul a katonaitól, hanem fordítva. Ennek oka, hogy a légierő gépeinek 42 százaléka húsz évnél idősebb, s ezen gépek nyolcvan százaléka mind logisztikai feladatot lát el. A légierő nem rendelkezik, s eddigi története során nem is rendelkezett olyan tapasztalatokkal, amelyek az ilyen koros gépek üzemeltetéséhez szükségesek. Nem számoltak ugyanis azzal, hogy egész típuscsaládokat ilyen sokáig fognak üzemeltetni.
Az alapvető probléma, hogy az alapos karbantartás és ellenőrzések dacára is a kiöregedő gépeknél váratlan meghibásodások jelentkeznek. Ennek egyenes következménye, hogy ilyenkor a hiba megtalálásáig akár az adott típusnak felszállási tilalmat rendelnek el. Ezzel ugyan elejét vehetik egy esetleges katasztrófának, ám a hadrafoghatósági mutatók drámaian visszaesnek. Ugyanakkor egyelőre gazdaságosabb az idősebb gépeket tovább üzemeltetni, mintsem újakat vásárolni, netalán fejleszteni. A növekvő üzemanyagárak okozta növekvő kiadásokat új, korszerü hajtómüvek beépítésével lehet ellensúlyozni.Ez az út természetesen csak a logisztikai feladatokat ellátó gépeknél, illetve a hadászati bombázóknál járható. Vadászgépek esetében a modernizálás egyrészt lényegesen költségesebb, hiszen annak az avionikára is ki kell terjednie, másrészt a sárkányszerkezet sokkal nagyobb igénybevételnek van kitéve, így itt csak a vásárlás lehetősége marad.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |