Irak egyszerre hozott jó és rossz hírt az amerikai tüzéreknek. Örülnek, hogy végre kaptak precíziós fegyvereket, GPS irányított rakéták illetve lövedékek formájában. Azaz most már nem kell lövedékek tucatjait kilőni csak azért, hogy a cél semlegesítéséről megnyugtatóan megbizonyosodhassanak. Most rossz esetben kettő lövedék vagy rakéta kilövése elegendő a feladat elvégzéséhez. Rossz hír azonban, hogy az új lövedékek megjelenésével messze nincs szükség annyi lövegre, amelyre nélkülük szükség lenne.
Szükség is van ezekre a precíziós fegyverekre, hiszen sokszor épp a tüzérség tud reagálni a városban harcoló egységek segélyhívásaira, de ezen lövedékek nélkül letarolnának egy egész negyedet. A precíziós lövedékek előtt a légierőt kellett segítségül hívni, ám a gépek által hordozott legkisebb precíziós bomba, az 500 fontos (226 kg) JDAM túlságosan is erősnek bizonyult, a járulékos károk egyszerüen túl nagyok voltak. Nem véletlen, hogy a légierő a 250 fontos (113 kg) SDB bomba kifejlesztésébe fogott. A helikopterek viszont csak a 110 fontos (50 kg) Hellfire rakétákat tudták felvonultatni, ami viszont gyengének bizonyult. A precíziós lövedékek pont ezt az ürt töltik ki, s Irakban egyre gyakrabban használják.Az Irakba küldött alakulatok zöme azonban sokszor feladat nélkül vár és csak vár a parancsokra. Ezért sokszor nem is eredeti kiképzésüknek megfelelő feladatokat látnak el, hanem ellenőrzőpontoknál teljesítenek szolgálatot, vagy járőröznek.Ennek köszönhetően egyes tüzérségi egységeket már (amelyek nem hadosztályok alá tartoznak) feloszlattak, s valószínüleg csökkentik az egyes dandárokhoz tartozó ütegek számát is.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |