Levegőben tankoló robotrepülőgépek

A rendszer három müszer segítségével közelítené meg az utántöltőt. GPS-vezérléssel először az utántöltő gépet közelítené meg. Ha valamilyen oknál fogva a GPS rendszer nem müködne, úgy az inerciális navigációs rendszer segítségével tenné ezt meg. Ez utóbbi akkor is müködik, amikor a megközelítés GPS-szel történik, így szükség esetén késlekedés nélkül helyettesítheti a müholdas navigációs rendszert. Megfelelő közelségbe érve az utántöltőgépet vizuálisan közelíti meg, s az iparból is ismert felismerőszoftver segítségével találja meg a töltőcsonkot, illetve tartja a helyzetét utántöltés közben. Eredetileg az USA úgy látta, nincs szükség arra, hogy robotrepülőgépeit a levegőben is után lehessen tölteni, mivel egy-egy tipikus küldetés általában csak az üzemanyag kétharmadát fogyasztotta el. Ugyanakkor jelenleg a robotrepülőgépeket kizárólag védekező szerepkörben használják, azaz a légi fölény kivívása után – amelyet eddig is, s valószínüleg a közeljövőben is ember vezette vadászgépek végzik – a robotrepülőgépek a légtérben zavartalanul járőrözhetnek, várván, hogy az ellenfél felbukkanjon. Ahhoz azonban, hogy sikeresen fel tudjanak tartóztatni akár jelentős erőket is, amelyekről nem lehet tudni, hogy hol és mikor bukkannak fel, szükséges, hogy a lehető leghosszabb ideig tartózkodjanak egy adott terület fölött, védelmezvén azt. Az utántöltés képességével lényegesen kevesebb robotrepülőgép is el tudja látni ezt a feladatot. Amennyiben nincs meghibásodás, egy robotrepülőgép elvileg akár egy hétig is folyamatosan járőrözhet, területét csak az utántöltés idejére hagyná el.Persze felmerül, hogy a jelentős számú robotrepülőgép-utántöltés nem okoz-e „sorban állást” az égi kutaknál. Erre a megoldást egy izraeli egyetem fejlesztése jelentheti, amely kifejlesztette egy olyan utántöltőrendszer prototípusát, amellyel robotrepülőgépekről lehetne robotrepülőgépeket levegőben utántölteni.