Konkurenciát kapnak a műholdak

A Pentagon már hosszú ideje tisztában van azzal, hogy még a jelenlegi büdzsé mellett is képtelen elegendő kommunikációs müholdat felbocsátani. Ezek darabja átlagosan 250 millió dollárba kerül, míg a sokáig megoldásként tekintett mini müholdak csak tizedennyibe. Ugyanakkor sokkal olcsóbb a müholdak kommunikációs berendezéseit nagy magasságba (28-30 km) emelkedő meteorológiai léggömbökre szerelni. Mivel a müholdon történő kommunikáció zöme egy adott térségre koncentrálódik, azaz a legtöbbet azok „fecsegnek” egymással, akik azonos hadszíntéren tartózkodnak, így a léggömbök, de akár még a terület fölött köröző B-52-esek is megfelelnek az elvárásoknak. Egy léggömb egy 1000 km sugarú körben biztosíthatja a szükséges sávszélességet, míg a repülőgépek természetesen csak kisebb területet tudnak kiszolgálni. A repülőgépek esetében a legkedvezőbbek a költségmutatók, hiszen itt csupán 25 000 dollárról beszélünk (természetesen nem számolva a gép beszerzésének költségeit), a léggömbök alkalmazása valamivel drágább, mivel azokat csak néhány alkalommal lehet használni. Ez utóbbi számítógépes rendszerek segítségével tartja a pozícióját időjárástól függően általában 8-12 óra hosszáig.A sávszélesség iránt megnövekedett igény részben a robotrepülőgépeknek köszönhető, ám a különleges erők is szívesen „közvetítik” videón, hogy mit is csinálnak. Ők elsősorban a léggömbös megoldást kedvelik, mivel a semmi közepén is fel tudják bocsátani.Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a megoldások csak akkor müködőképesek, ha a teljes légi fölényt sikerült kivívni, hiszen a repülőgépek nem képesek elég magasra emelkedni ahhoz, hogy a kommunikációs eszközök hatótáva mélyen benyúljon az ellenség területe fölé, a léggömbök pedig egyszerü céloknak bizonyulhatnak.