Újra a tengeren az orosz repülőgép-hordozó

A Szovjetunió eredetileg négy 90 000 tonnás hordozót szeretett volna építeni, nukleáris meghajtással és gőzkatapultokkal, így a hajó méretei alapján megközelítette volna az amerikai Nimitz-osztályt. Az akkori gazdasági helyzet, illetve a feladat összetettsége miatt azonban végül is egy hagyományos meghajtással, síugró sánccal ellátott 65 000 tonnás hajó készült el. Az osztály második egysége, a Varjag sohasem készült el, s Kínának adták el, akik feltehetőleg tankönyvként használják, azaz a Varjag segítségével próbálják meg a repülőgéphordozó-építés fortélyait elsajátítani. A hajóról egyébként 36 Szu-33 és 16 helikoptert is lehetne üzemeltetni, de Oroszország jelenleg nem rendelkezik 36 üzemképes Szu-33-assal. A fedélzeten tárolt üzemanyag típustól függően 500, illetve 1000 küldetés végrehajtására elegendő.Az orosz (szovjet) haditengerészeti doktrína szerint a repülőgép-hordozók más feladatkörben szerepelnek, mint nyugati társaik. Erről árulkodik a hajó besorolása is, amely repülőgép-hordozó nehézcirkáló. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Kuznyecov méretei miatt az egyébként korlátozottan csapásmérésre is alkalmas Szu-33 repülőgépeket csupán a légi fölény kivívására, illetve fenntartására alkalmazza. Ha ellenséges hajókkal kell megküzdenie, akkor a meglehetősen erős fedélzeti fegyverrendszereire támaszkodik. Azaz a hajót kizárólag tengeri csaták megvívására tervezték, nem pedig egy úszó reptérnek. Igaz, ez utóbbiról a felszálló gépek bármely feladatot el tudnak látni, így a klasszikus hordozók alkalmasak egy adott ország érdekeit akár a szárazföldön is érvényesíteni.