Mérnökök és kutatók, akik Oroszország új interkontinentális rakétáját fejlesztették, mostanában több időt töltenek el azzal, hogy az orosz kormány ellen \"harcoljanak\", mintsem a rakéta hibáit kijavítsák. Az orosz kormány u.i. mindenféleképpen rendszerbe szeretné állítani az új Borej-osztályú tengeralattjárókat, amelyek értelemszerűen csak a rakétákkal egyetemben képviselnek elrettentő erőt. Ugyanakkor az eddigi hét indításból az első, második, hatodik és hetedik volt sikeres. A mérnökök el szeretnék érni, hogy a sorozatgyártás előtt még néhány próbaindítást végezhessenek.
A múltban az egyes ballisztikus rakéták sorozatgyártásának megindítása előtt 12-30 próbaindítást hajtottak végre, amelyek 80 százalékának sikeresnek kellett lennie. A Bulava (SS-NX-30) rakéta kényszermegoldásnak tekinthető, mivel a Borej-osztályhoz az SS-N-28-at szánták, ám a fejlesztés teljes kudarcot vallott. Ennek köszönhetően a tengeralattjárók építését is fel kellett függeszteni, ugyanis a rakéták helyeit teljesen át kellett tervezni. Az oroszok három felújítandó Tájfun-osztályú tengeralattjárójukra is ez a rakéta kerül. A fejlesztés során eredetileg nem számoltak komolyabb problémákkal, hiszen a Bulava alapvetően a sikeres, szárazföldről indítandó Topol-M tengerészeti változatának tekinthető, bár sok tekintetben különbözik is tőle.A 45 tonnás Bulava hossza valamivel rövidebb, mint a Topol M, így belefér a tengeralattjáróba. Ennek egyenes következménye, hogy a hatótávolság 8000 kilométerre csökkent. Az orrban egy 500 kilotonna erejü robbanófej található, amely számos egyéb képességgel is rendelkezik, így például képes manőverezni, illetve „csalikat” is kibocsátani, jelentősen megnehezítve vagy akár ellehetetlenítve az elfogását. A robbanófej ezenfelül védett elektromágneses sugárzással szemben, illetve bizonyos mértékben fizikai behatásoknak is ellenáll. Amennyiben lemondunk az összes "extráról" akkor az egy robbanófej helyett tíz 150 kilotonnás robbanófej kerülhet a rakéta orrába.