India kezdi megelégelni, hogy Oroszországtól beszerzett új fegyverrendszereiben szinte mindig található valamilyen minőségi probléma. Legújabban a modernizált IL-38D repülőgép tűzvezető rendszerével adódtak gondok. Pedig erre a gépre komoly feladatokat bíznának, hiszen ezek a gépek járulnának hozzá az indiai partok ellenőrzéséhez. Szintén az orosz fél miatt késik a Szentpétervárott modernizáláson áteső volt Admiral Gorskov hordozó, amelyet India 2004-ben másfél milliárd dollárért vásárolt, s Vikramaditya néven állítana szolgálatba.
Tovább borzolja a kedélyeket, hogy a már kifizetett összegen felül Oroszország további 100 millió dollárt szeretne kapni a hajóért. Szintén szerződéskötés után további összegeket szeretnének kérni a Szu-30 gépekért; s persze India figyelmét sem kerülte el, hogy Oroszország francia hőképalkotókat vásárol T-90 tankjai számára, hiszen az orosz megoldás finoman szólva is nehezen megbízható. Igaz, az oroszok nem is sivatagi környezetbe szánták tankjukat, így nem gondoskodtak a hőképalkotó megfelelő hütéséről. Szintén gondok vannak a tüzérségi precíziós lövedékekkel, amelyeket elsősorban a kasmíri tartományban alkalmaznának. A hegyvidéki terep miatt itt nagy szükség lenne rájuk, hiszen minden egyes feleslegesen kilőtt lövedék növeli a lavinaveszélyt. A lövedékek alapvetően pontosak, csak ritkán akarnak felrobbanni. Az utóbbi években Izrael egyre több rendszert szállított Indiának, s bár az árak jelentősen magasabbak, a megbízhatósággal nincs gond. Bár egyelőre Oroszország státusza mint India első számú fegyverexportőre nincs veszélyben, hosszú távon aligha fogja India elfogadni azon orosz érvelést, miszerint a felszereléseik néha megbízhatatlanok, de olcsóak, s megfelelő mennyiségben ellátják a feladatukat.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |