A Pentagon megrendelésére kifejlesztették a mikrohullámú technológián alapuló tömegoszlató rendszer (Active Denial System – ADS) második verzióját. A rendkívüli fantáziával ADS2-re keresztelt rendszer megbízhatóságát sikerült jelentősen növelni, illetve úgy optimalizálták, hogy forró éghajlat alatt is üzemeljen. Ugyan műszakilag a rendszer aligha lesz ennél érettebb, eddig nem sikerült elérni, hogy élesben is kipróbálhassák. Az ok a potenciálisan negatív sajtóvisszhangban keresendő.
Az ADS olyan hullámhosszon bocsát ki mikrohullámokat, amelyektől a sugár útjában álló személyeknek az az érzetük támad, mintha a bőrük égne. A próbák során kiderült, hogy öt másodpercnél tovább senki sem képes ellenállni. Összesen tizenhárom évnyi fejlesztés és mintegy százmillió dollár elköltése után az ADS rendszer kiforrottnak tekinthető, ám PR-okokból egyelőre nem merik alkalmazni.A nem halálos fegyverekkel kapcsolatosan felmerülő örök probléma: valójában nem száz százalék, hogy nem okoznak közvetve vagy közvetlenül halált. A nyilvánosság viszont úgy vélekedik róluk, hogy ez egy alternatíva a veszélyes egyedek vagy tömegek megfékezésére – méghozzá kíméletes módon. Az ADS is okozhat halált pl. azáltal, hogy a sugár útjában álló egyed szerencsétlenül esik el, vagy a sugár elől menekülő tömegben egyes embereket agyontaposnak. Ezek nyilván kiváló szalagcímként szolgálnának egyes médiumok címlapjain, s így döntéshozók karrierjébe kerülnének. Ugyanakkor hagyományos fegyverekkel azonos hatást valószínüleg csak több áldozattal lehetne elérni.