Az USA számvevőszéke utasította az amerikai légierőt, hogy az indítsa újra a CSAR-X (harci kutató-mentő helikopter) elnevezésű tenderét, miután jóváhagyta a vesztes társaságok, a Lockheed és a Sikorsky tiltakozását. Az amerikai légierő feladata lényegében az lesz, hogy tíz hónappal a győztes pályázó kiválasztása után új pályázatot írjon ki a kutató-mentő helikopteres tender elnyerésére.
Az első forduló nyertese a HH-47, amely mellett több érv is szól. A legjelentősebb az volt, hogy a CH-47 és az MH-47 platform az amerikai hadseregben és a Speciális Müveleti Parancsnokságban évtizedes múltra tekint vissza. Mindkét típus jól teljesít már az 1960-as évek óta. Új versenytársak nehezen vehetik fel a versenyt az ilyen múlttal rendelkező konkurenssel. Az USA nagyobb szövetségesei, mint például Nagy-Britannia és Japán, szintén a H-47-est használja, ami további előnyt jelent a HH-47 számára a versenyben. Ez természetesen az egyéb termékek – mint pl. a bevált vadászrepülők (F-16, F-18, F-15) – eladására is jótékony hatást gyakorol.A Sikorsky S-92-ese, valamint a Lockheed és az AgustaWestland US101-ese volt a vesztes helikopter. Utóbbi lesz ugyanakkor az új Marine One, és a VH-71 jelzést kapta. Az S-92-re a kanadai hadseregen kívül nincs további megrendelő. Ezek a típusok lényegében még újnak számítanak, és nem tekinthetnek vissza a H-47-hez hasonló komoly múltra.A HH-60-hoz képest a HH-47 jelentősen nagyobb teljesítménnyel bír, és más területeken is nagy különbséggel utasította maga mögé a versenytársakat. Légi üzemanyag-felvétel nélkül is 2000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, ami jelentősen meghaladja az S-92 (1500 km alatt) és a US101 (kb. 1400 km) ugyanezen paraméterét. A HH-60 maximális utántöltés nélküli hatótávolsága 820 kilométer alatt marad. Ez azt jelenti, hogy a HH-47 mind a jelenleg használt CSAR helikopternél, mind pedig tenderversenytársainál képes hosszabb ideig a lelőtt pilóta után kutatni, vagy képes ugyanezt a feladatot távolabb ellátni légi utántöltés nélkül. Ez azt jelenti, hogy nagymértékben csökken a HC-130-as légi utántöltő kockázata is (ami már az 1960-as évek óta van használatban). A HH-47-nek magasabb a szolgálati csúcsmagassága is (kb. 5639 m), mint a HH-60-nak (kb. 4267 m) vagy mint a versenytársainak (a H-92 szolgálati csúcsmagassága kb. 4200 m, amíg a US101-é kb. 4267m). Ez azt jelenti, hogy a CSAR müveletek végrehajtása egyszerübb lenne a HH-47-tel olyan helyeken, mint például Afganisztán.A Lockheed és a Sikorsky a siker érdekében egy médiakampányt kíván útjára indítani, továbbá nyomást szeretne gyakorolni a kongresszusra is. Ez idáig azonban halogatták ezt a kezdeményezést. Természetesen a Sikorsky van jobb pozícióban, mivel a légierőnek hamarosan szüksége lesz a HH-60 üzemidejének meghosszabbítására, amit a légierő igazából nem szeretne, hiszen a lecserélése mellett döntöttek.A valódi probléma azonban az, hogy más tenderek vesztesei a Lockheed és a Sikorsky próbálkozásait precedensértékünek tekinthetik, így a légierő új légutántöltő-programja is többkörösnek bizonyulhat. Miközben az üzleti élet terén elszabadulhat a pokol, a harcoló alakulatok kiöregedő helikopterekkel látják el feladataikat, akaratlanul vállalván ennek kockázatát.
