Olaszország és Németország is egy-egy 212 osztályú tengeralattjárót vezényelt a Földközi-tenger medencéjébe, hogy ott terrorelhárító feladatokat lássanak el. A szóban forgó hajók levegőfüggetlen meghajtással is rendelkeznek, így akár heteket is víz alatt tölthetnek (a német hajó az észak-németországi Kielből végig Gibraltárig víz alatt tette meg az utat, s valószínűleg ott is csupán az angolok érzékenysége miatt emelkedtek a felszínre). A tengeralattjárók gyanúsnak ítélt teherhajókat fognak titokban megfigyelni, amelyekről valószínűsíthető, hogy esetleg együttműködnek valamely terrorszervezettel.
A nem nukleáris meghajtású tengeralattjárók új generációja, mint az orosz Amur/Lama (amely felszerelhető levegőfüggetlen meghajtással, de nem „szériatartozéka”), a francia Scorpene vagy a német 212-es osztály, az elmúlt években állt szolgálatba, illetve fog szolgálatba állni még az évtized vége előtt. A korábbi hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáróktól eltérően ezek a hajók üzemanyagcellákat és dízelmotorokat használnak. Az első német 212 osztályú hajó két éve áll szolgálatban, s eddig összesen négy épült belőle. Az üzemanyagcelláknak köszönhetően ezek a hajók rendkívül halkak, s heteket is képesek víz alatt tölteni, a dízelmeghajtást csak a felszínen haladva használják.A 212 osztály még a nukleáris meghajtású hajóknál is halkabb (itt a hütésre használt vízpumpák okozzák a legtöbb zajt), így nagyobb teljesítményü érzékelőik ellenére is sikeresen vehetik fel ellenük a harcot. Ebben lényegesen kisebb méretük is segítségükre van (212 osztály: 1500 tonna, 57 méter hossz; amerikai Virginia-osztály: 6200 tonna, 120 méter hossz). Amíg a nukleáris tengeralattjáróknak más feladatokat is el kell látniuk, addig a 212 osztályt kifejezetten támadó feladatok kivitelezésére tervezték.Az üzemanyagcellás technológiát Németország fejlesztette ki, s e területen messze más országok előtt jár. A 212 osztály ugyan drága (kb. félmilliárd euró), ám még így is mindössze harmadannyiba kerül, mint a nukleáris meghajtásúak. A 212-es automatizáltsága is rendkívül magas fokú, így üzemeltetéséhez csupán 27 fős legénységre van szükség. A 6 torpedóvetőcső és 12 torpedó, továbbá a hajó elleni rakéták (amelyeket szintén a torpedóvetőcsövekből indítanak) és aknák jelentős tüzerőt képviselnek. Mivel a hajókat exportálják is, ezért a vezető tengeri hatalmak, élükön az USA-val, nincsenek különösebben elragadtatva.
