Nő a légvédelmi rakéták általi fenyegetettség Irakban

Így például már jó néhányszor előfordult, hogy kis sebességgel közlekedő vagy lebegő helikoptereket RPG gránátvetőkkel próbáltak eltalálni. Ezekkel ugyan még nehezebb találatot elérni, mint a gépkarabélyokkal vagy a géppuskákkal, ám találat esetén a helikopter nagy valószínüséggel repképtelenné válik, vagy súlyos károkat szenved a személyzet sebesülésével egyetemben. Lényegesen nagyobb veszélyt jelentenek a vállról indítható, rövid hatótávolságú légvédelmi rakéták. Az ilyen fegyverekkel végrehajtott támadások az elmúlt négy hónapban megduplázódtak, s jelenleg az összes helikopter elleni tüzkiváltás öt százalékát teszik ki. Szintén aggodalomra ad okot, hogy az elmúlt években szinte kizárólag elavult rakétákkal próbáltak meg helikoptereket megsemmisíteni, de ezeknek az infracsapdákkal szembeni érzékenységük rendkívül magas, így jóformán egy sem talált. A közelmúltban azonban megjelent az SA-18 Grouse (9K38 Igla) is az iraki hadszíntéren, amely legelső variánsának képessége kb. megegyezik az amerikai Stinger rakétákéval. A Stingerek Afganisztánban pedig jó néhány kellemetlen meglepetést szereztek a szovjeteknek. Egy finnországi próbán, amelyen az SA-18-at és a francia Mistralt hasonlították össze, az orosz rakéta infracsapdákkal szembeni nagyobb érzéketlenségről tett tanúbizonyságot, bár a keresőfej érzékenysége valamivel gyengébbnek bizonyult. Ha tehát Irakban elterjednének ezek a rakéták, akkor lényegesen több helikopter elvesztésével kell majd számolni.