Több mint 90 évvel ezelőtt, 1915 tavaszán brit rombolók süllyesztették el azt a német tengeralattjárót, amelyre még január elején bukkantak skót búvárok. Az U-12-es búvárhajót a HMS Ariel nevű hadihajó gázolta le. A legénységből 19 fő meghalt, 10-en pedig fogságba estek. A roncsot 1984-ben Clive Cussler ugyan egyszer már felfedezte, de az általa megadott koordinátákat akkor az angol hatóságok valahogyan elkeverték. A legújabb kutatások – több év után – végül meghozták a kívánt eredményt. A német U-12, a hatályos nemzetközi szerződések értelmében, háborús kegyhelynek minősül.
Az I. világháború tengeri küzdelmeiben már – a felszíni hadiflották hajói mellett – a tengeralattjárók is meghatározó szerephez jutottak. A katonai müveletek része volt az 1915. március 10-én éjjel lezajlott esemény is. Az őrjáraton lévő, U-12 jelü német búvárhajót három brit romboló – a HMS Ariel, a HMS Acheron és a HMS Attack – derítette fel, majd kerítette be. Az éppen lemerülésben lévő búvárnaszádot – az egykori beszámolók alapján – az Ariel legázolással süllyesztette el. Az U-12 legénységéből 19 fő – köztük Hans Kratzch parancsnok – is odaveszett a hajójával együtt. A másik 10 ember viszont angol fogságba esett. Az U-Boot az első és egyike volt annak a kis szériában gyártott kísérleti modellnek, amely felderítő repülőgépet is hordozhatott magával a fedélzeten. Két darab, gazolinnal (illetve petróleummal) müködő motorja összesen két hajócsavart hajtott meg.
A tengeralattjárót elöl és hátul is két-két torpedóvető csővel építették.Az U-12 első sikeres felkutatása a neves nemzetközi roncskutató-történész, az amerikai Clive Cussler nevéhez füződik, aki 1984-ben meg is találta a tengeralattjáró végső nyughelyét. Akkor azonban az angol tengerészeti minisztériumban egy véletlen – adminisztrációs hiba – folytán rossz adatok kerültek bejegyzésre. Végül a két skót búvár, a Bo’nessből származó Jim MacLeod, valamint a falkirki Martin Sinclair a 2003 óta tartó keresés után végre, 2008. január 12-én a berwickshire-i Eyemouthtól mintegy 25 mérföldre felfedezte az U-12 roncsait. (A Cussler-féle pozíciótól jó 20 mérfölddel távolabb.) A hajótest mindössze 60 méter mélyen, érintetlenül nyugszik a tenger alatt.
A parancsnoki torony bal oldalán sérülések láthatók, amelyeket a HMS Ariel romboló az ütközéskor okozott. A felvételek tanúsága szerint az egyik torpedóvető csőben még betöltött torpedó is látható. A búvárok természetesen azonnal értesítették az illetékes hatóságokat, valamint jelentették a helyszín pontos koordinátáit. A 19 tengerész halálával végződő tragédia színhelye – a nemzetközi egyezmények értelmében – háborús kegyeleti helynek számít, így a maradványokat és a búvárhajót sem lehet háborítani.
