Annak ellenére, hogy a német Leopard 2-es tankok továbbra is népszerűek a harcjárművek piacán, egyre nehezebb beszerezni hozzájuk a működéshez szükséges pótalkatrészeket. Több ország is vásárolt már ezekből a Hidegháború után feleslegessé vált tankokból, annak ellenére, hogy a kulcsfontosságú alkatrészek ellátása nem volt biztosított. Többek között Ausztria 115, Kanada 100, Svédország 160, Dánia 52, Finnország 124, Lengyelország 128, míg Spanyolország 108 darab tankot vásárolt.
Eredetileg Nyugat-Németország 2125, Hollandia 445, Svájc 370, Svédország 120, Spanyolország 219, Görögország pedig 170 darab új Leopard 2-es típusú harckocsihoz jutott hozzá. Ezek az országok egy esetleges háború lehetőségét szem előtt tartva raktárkészleteket is kialakítottak a pótalkatrészekből. Az 1990-es évek azonban fordulópontot jelentettek, akorábban létesített raktárak mára már kimerülőben vannak, ami nagy problémát jelent az ilyen típusú tankkal rendelkező országoknak. Jó példa erre Kanada esete, ugyanis az Afganisztánban használatos Leopardokkal is hasonló probléma van. Átmeneti megoldásként további Leopardokat vásároltak, amikből aztán kiszedték a szükséges alkatrészeket.
Az 55 tonnás Leopard 2A az amerikai M1 kortársa, igaz páncélzata fejletlenebb. A legtöbb 2A modell rendelkezik stabilizátorral és hőképalkotóval (ami nagy segítség rossz látási viszonyok esetén). Az 1990-es években Németország eladta feleslegessé vált harckocsijainak többségét, így napjainkban körülbelül már csak 800 darab maradt német tulajdonban, de a müködőképes darabok száma lényegesen kevesebb (megközelítőleg 400 darab).