Fél évszázaddal ezelőtt debütált az amerikai Sidewinder (Csörgőkígyó) levegő-levegő típusú hőkövető rakéta (AIM–9A), amikor is egy tajvani pilóta F–86-osával lelőtt egy kínai MiG–17-est. Hivatalosan 1956 óta teljesít szolgálatot, és jogosan tekintik a világ egyik leghatékonyabb levegő-levegő rakétájának. A legutóbbi változat, az AIM–9X 2003-ban került az alakulatokhoz, és az azóta eltelt években körülbelül 140 esetben vették hasznát különböző légi célpontok ellen.
Az első Sidewinder hossza megközelítette a 3 métert, súlya 58 kilogramm, míg maximális hatótávolsága 5 kilométer volt. A már említett legújabb AIM–9X paramétereit tekintve 3 méter hosszúságú, 71 kilogramm súlyú, maximális hatótávolsága pedig meghaladja a 20 kilométert. Ez a típus, a korábbiakkal ellentétben, szinte bármilyen szögből képes a célpont követésére, és hétszer nagyobb valószínüséggel pusztítja el célt, mint pl. a régi AIM–9B.
A Sidewinder nevéhez világszerte több száz darab sikeres célmegsemmisítés köthető, pedig csak a rakéták mindössze kb. 1%-át használták éles bevetésen. A 110 000 legyártott rakéta többsége a vadászrepülőgépekre felszerelve vagy a raktárakban várakozik arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák őket. Sokat pedig már végleg kivontak a rendszerből.
A hőkövető rakéták sikere ellenére sokan vélik úgy, hogy a jövő a radarirányítású rakétáké, melyek hatótávolsága lényegesen nagyobb, mint például a Sidewindereké.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |