A CIA-nek egyre nagyobb fejtörést okoznak azok az ellenőrizhetetlen, hivatalos kormányzat nélküli területek, melyek így nagy jelentőséggel bírnak a terroristák életben is. Ezek a „fekete lyukak” ugyanis ideális búvóhelyként szolgálnak az iszlám terroristáknak. Leghírhedtebb ezek közül a Pakisztán és Afganisztán határán lévő törzsi területek (Pushtun és Beluchi). Ez egy történelmi jelentőségű terület, hiszen a 2400 évvel ezelőtti feljegyzésekben már Nagy Sándor is említést tett róla.
Észak felé haladva, Közép-Ázsia területein is található egy „fekete lyuk”, igaz a terület lakott, továbbá kínai és orosz hatóságok felügyelik. Ez a terület azonban olyan nagy, hogy részleteiben ellenőrizni szinte lehetetlen. A Kaukázusban (a déli orosz határ mentén) szintén rábukkanhatunk egy ellenőrizhetetlen területre, ami igen veszélyes, hiszen itt hemzsegnek a bünözők és a terroristák. Délebbre, az arab államok felé közeledve találhatjuk a legjobb búvóhelyeket, ahol kellő pénzügyi ellenszolgáltatás fejében bárki elrejtőzhet.
Afrikában is fellelhető néhány ilyen fekete lyuk, mint például Szomália és Kongó. Szahara déli határa tekinthető a bünözők egyik fellegvárának, és a híresztelések szerint több száz iszlám terrorista bujkál ezen a területen. A Mindanao és Bali környéki területek pedig a kalózok egyik fő búvóhelye. Dél-Amerikában a kolumbiai-venezuelai határ számít az egyik leghíresebb fekete lyuknak. A helyi rendőrség sok esetben nem is tud mit tenni a fegyveres bünözők felkutatásáért. Északabbra, a guatemala-mexikói határ is hasonló jellemzőkkel rendelkezik.
A CIA természetesen mindent megtesz a fent említett területek ellenőrzéséért, de annak ellenére, hogy számos mühold és felderítő repülőgép figyeli ezeket a területeket, igen veszélyes vállalkozás a megbúvó és jól felfegyverzett terroristák felkutatása.
