Az emelkedő üzemanyag árak természetesen a katonai kiadásokban is jelentkeznek. A Egyesült Államok haditengerészeténél is azon vannak, hogy minél több üzemanyagot takaríthassanak meg. Öt évvel ezelőtt az olaj hordónkénti ára csak 30 dollár volt, manapság egy hordóért pedig már majdnem ötször annyit kell fizetni. Az üzemanyag költségek így éves szinten majdnem elérik a 4 milliárd dollárt. A megnövekedett olajárak első áldozata a forradalmi Zumwalt-osztályú rombolók: a tervezett hét helyett csupán 2 épül meg egyelőre belőlük. A kieső öt hajó helyét nyolc újonnan építendő Alreight Burke-osztályú egység veszi át.
A takarékoskodás azonban nem csak a haditengerészet érinti, hanem a légierőt is. Eddig az intelligens fegyverek segítségével jelentősen sikerült csökkenteni az adott feladat ellátására szükséges gépek számát. A közelmúltban megjelent GPS alapú precíziós tüzérségi lövedékek pedig még inkább csökkentették a légierő feladatait. A gyakorlatban a földön tartózkodó csapatok sokkal inkább a fölöttük járőröző gépektől a felderítési információkat kértek, ám ezt a feladatot könnyen elláthatják és el is látják a robotrepülőgépek. Ha figyelembe vesszük, hogy egy Reaper robotrepülőgép óránként mintegy 90 kilogrammnyi üzemanyagot éget szemben egy F-15, F-16 vagy F-18, amely ennek többszörösét fogyasztja el összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt, akkor aligha lehet kérdéses, hogy mely gépet fognak bizonyos feladatok ellátására alkalmazni. Így világossá válik, hogy a haditengerészet miért is kezdett újra élénkebben érdeklődni a hajófedélzetről is üzemeltethető robotrepülőgépek és -helikopterek iránt.