Orosz kísérleti lőtérré változhat Grúzia

A hidegháború befejeződése és a Szovjetunió széthullása után az Orosz Légierő mélypontra került, melyből csak a Vlagyimir Putyin elnöksége alatt felvirágzó gazdaság megerősödése után kezdett kilábalni. A hatalmas kőolaj és földgáz exportbevételek révén ismét jelentős összegek jutottak a fegyveres erőknek, a légierőnek pedig kiemelten. Számos típus modernizációját kezdték meg és felgyorsították az új eszközök fejlesztését, illetve rendszerbe állítását is. Az oroszok ugyanis a hanyatlás éveiben sem állították le fejlesztéseiket, rengeteg ígéretes prototípust hoztak létre, melyek sorozatgyártására ugyan sokáig nem volt pénz, az elmúlt években azonban „leporolták” a terveket és a leginkább használhatóaknak felkészültek a gyártására. Ezek közül kiemelendő a Szu-34 többfeladatú csapásmérő harci repülőgép és a Mi-28 csatahelikopter. A modernizálás során ugyanakkor két sikertípust, a már sokszor bizonyított Szu-25-ös csatarepülőgépet és a Szu-24 bombázót favorizáltak.

A Szu-25 csatarepülőgép nélkülözhetetlen fontosságú az Orosz Légierő számára, ugyanakkor a szembenálló fél, a grúz haderő is alkalmazza

A részleges koncepcióváltás világos, a globális nagyhatalmi státusz visszaszerzése mellett – melyhez Tu-95 és Tu-160 stratégiai bombázók illetve ballisztikus-rakéta hordozó nukleáris tengeralattjárók kellenek – a helyi konfliktusok megoldásához nélkülözhetetlen harcászati repülőeszközök fejlesztése kapott prioritást. Egy ilyen jellegü konfliktus, mint a most kirobban grúz háború során főleg a csatarepülőgépek, vadász-bombázók és a harci helikopterek bevetése hozhat sikert. Természetesen a jól védett, stratégiai fontosságú célok (hidak, kormányzati épületek, laktanyák) ellen szerepet kaphatnak a robotrepülőgépeket indító bombázók is, a frontvonalban azonban inkább a Szu-24, Szu-25, Szu-34 és Mi-24 illetve az új Mi-28-asok bevetése célszerü.Az éles harci körülmények között végrehajtott intenzív teszt bevetések nagyon sok haszonnal kecsegtetnek, hiszen kiderülhetnek azok a javításra váró rejtett hibák, amelyek a normál tesztek során nem jöttek elő, és az üzemeltetés során is tapasztalatokat szerezhetnek a gépekkel. Egy jól megválasztott rotációs rendszerben növekedhet a típusra kiképzett pilóták rutinja, a fejlesztők pedig értékes adatokkal lesznek gazdagabbak. A minél többféle fegyverzet bevetése szintén lényeges, főleg a precíziós eszközök (lézer és GPS vezérlésü bombák, rakéták) alkalmazásának terén ugyanis az oroszok eddig lemaradásban voltak, most ezt is gyorsan behozhatják.

Modernizált Szu-25M Frogfoot csatarepülőgépek

Az 1980-as években szolgálatba állított, az afganisztáni hadszíntéren is sikeresen bevetett Szu-25 Frogfoot (Békaláb) csatarepülőgépet az amerikai A-10 típus szovjet/orosz változatának lehet tekinteni. A közel tizenhét tonnás csatarepülőgép alap fegyverzete egy 30 mm-es gépágyú, a felfüggesztési pontjain akár öt tonna fegyverzetet is képes célba juttatni legyen ez levegő-levegő rakéta vagy bomba. A kéthajtómüves együléses repülőgép hatótávolsága közel 1000 km legnagyobb repülési sebessége 900 km/óra közelében van.Ez a típus most másodvirágzását éli, hiszen 1999-ben az orosz hadvezetés úgy döntött, hogy a meglévő Szu-25 típusú repülőgépei közül nyolcvanat modernizál. A felújítással több, mint tíz évvel növelték a repülőgépek szolgálatban tarthatósági idejét, valamint a beszerelt új elektronikai eszközök lehetővé teszik, hogy a Szu-25SM intelligens bombákat és rakétákat is célba jutathasson. A navigációs rendszereket is fejlesztették, GPS-szel és több automatikus rendszerrel. A modernizálás segítségével több rendszer karbantartási szükséglete harmadára csökkent.A tervek szerint Oroszország nyolcvan Szu-25 típusú repülőgépet tart szolgálatban 2030-ig. Ezen tervezett időszak miatt még egy felújítási munkára lesz szükség a repülőgépeknél. Az első modernizált példányokat már át is adták a légierőnek, ezek tesztjellegü bevetése nem elképzelhetetlen a grúziai hadszíntéren sem.

Szu-24M Fencer frontbombázó

A Szu-25-ösöknél is nagyobb számban modernizálják a rendkívül nagy harcértéket képviselő Szu-24-eseket. A változtatható szárnyállású frontbombázót eredetileg a hidegháborús stratégia egyik fontos elemeként állították szolgálatba, feladata a NATO tagállamok távoli és jól védett célpontjainak elpusztítása lett volna. A Szu-24 típus már három évtizede szolgálja a légierőt, és a mintegy 1400 legyártott repülőgép harmada jelenleg is szolgálatban van. Modernizálásuk kiemelt fontossággal bír, egyes hírek szerint nem kevesebb, mint 300 példányt újítanak fel a következő években. Az Orosz Légierő már meg is kapta az első hat korszerüsített vadászbombázóját, melyeket intenzíven tesztelnek. A modernizálási munkálatok kiterjedtek a modern elektronikai eszközökre is (például digitális kijelzők, GPS), továbbá a gépek alkalmasak lettek precíziós bombák szállítására is. Oroszország szeretné a legtöbbet kihozni a még szolgálatban lévő és repülésre alkalmas Szu-24-esekből, ugyanakkor a váltótípus, a Szu-34 sorozatgyártása is megkezdődött már.

Szu-34 Strike Flanker többfeladatú vadász-bombázó

Minden bizonnyal az Orosz Légierő egyik meghatározó típusa lesz a következő két-három évtizedben a Szuhoj Szu-34 repülőgép. A rendkívül sikeres Szu-27 Flanker továbbfejlesztésével létrehozott kétüléses csapásmérő kifejlesztése már az 1980-as évek végén megkezdődött, a 90-es években pedig elkészültek a prototípusok is, melyeket bemutattak a világ jelentős repülési szakkiállításain. Pénz azonban akkor még nem volt a sorozatgyártás beindítására, Putyin elnöksége alatt viszont prioritást kapott. 2006-ban szállt fel az első széria példány, napjainkban pedig már tucatnyi Szu-34-es van a teszt és kiképző alakulatoknál. Több hadgyakorlaton is bevetették már ezt a rendkívül potens, az amerikai F-15E Strike Eagle orosz megfelelőjének tekinthető típust, így nem kizárt, hogy a grúzok ellen is használni fogják.

A Szu-34-es az egyik legkorszerübb, legnagyobb harcértékü orosz harci repülőgép

A teljes terheléssel felszálló Szu-34-es tömege meghaladja a 40(!) tonná, hatótávolsága pedig eléri a 4000 kilométert. Természetesen a levegőben utántölthető, így a bevetéseknek szinte csak a személyzet teljesítőképessége szab határt. A precíziós csapásmérésre optimalizált Szu-34-es bevethető szárazföldi célpontok és hajók ellen is, de hajtómüveinek hatalmas tolóereje, korszerü radarja és levegő-levegő rakétái révén akár az ellenfél vadászgépeivel szemben is felveheti a harcot. Tizenkét felfüggesztési ponton akár nyolc tonna fegyverzetet is hordozhat. Hosszú távon a Szu-34-es váltja majd fel a Szu-24-es típust az Orosz Légierő alakulatainál.

Mi-28 harci helikopter

Az orosz fegyveres erők közvetlen légi támogatását jelenleg a hazánkban is szolgálatban álló Mi-24-esek látják el, az öreg forgószárnyasok váltótípusa azonban már sorozatgyártás alatt áll. Az orosz védelmi minisztérium tervei szerint évente tíz-tizenöt Mi-28N Night Hunter típusú harci helikoptert szerez be 2015-ig. A harci helikopter legújabb verzióját a Rostvertol gyártja. A forgószárnyas repülőeszközöket rossz időjárási körülmények között is bevethetik ellenséges helikopterek, harcjármüvek és csapatok ellen nappal vagy akár éjszaka is.A Mi-28N Night Huntert két, TV3-117VMA típusú hajtómü emeli magasba, melyek egyenként 2200 lóerősek. A páncélozott pilótafülke megvédi a személyzetet a kézifegyverek támadásától, és az esetleges kényszerleszállás során jelentősen elnyeli a becsapódási energiát, amivel növeli a túlélés lehetőségét. A belső üzemanyagtartályaiban tárolt üzemanyaggal több, mint négyszáz kilométert tud megtenni, de külső póttankok segítségével a több mint ezer kilométeres hatótávolság is elérhető.A típust bevetették már a csecsenföldi harcokban is, meglepő lenne, ha egy elhúzódó grúz konfliktus során nem alkalmaznák. Kiválóan alkalmas a szárazföldi csapatok harcának támogatására, a megkérdőjelezhetetlen orosz légifölény birtokában szinte szabadon cirkálhat az ellenséges erők felett, hatékonyan pusztítva azokat.

Sokoldalú fegyvereztének köszönhetően a Mi-28-as élőerő és páncélozott jármüvek ellen egyaránt bevethető, sőt kisebb bunkerek, megerősített állások támadását is végrehajthatja

Az ellenfél, a Grúz Légierő

Ellenfélnek is nehezen nevezhető az oroszok számára a parányi grúz légierő, hiszen a több száz bevethető gépet számláló orosz repülőerők ellen mindössze néhány tucat szállító és harci helikoptert, 25-30 Szu-25-ös csatarepülőgépet és talán néhány felfegyverezhető gyakorlógépet vethet be. Amennyiben az oroszok komolyan veszik ezt a háborút és bevetik haderejük legjavát, akkor a Szu-27 Flanker és MiG-29 Fulcrum vadászgépeknek nem okoz majd gondot a felszálló grúz gépek lelövése, míg a helikoptereket a csapatlégvédelem intézheti el. Feltehetően már a bázisaikon lebombázzák majd a grúz harci gépeket, esélyt sem adva nekik a beavatkozásra. Ebben az esetben a grúzok már csak a nehezen felderíthető és megsemmisíthető csöves légvédelmi eszközeikben illetve a vállról indítható rakétákban bízhatnak, ezek segítségével azért kellemetlen meglepetéseket okozhatnak az oroszoknak. Ezt támasztja alá az a megerősített hír is, miszerint máris sikerült lelőniük egy Tu-22 és egy Szu-25 repülőgépet.

A harc kimenetele ugyanakkor elég egyértelmü, az orosz fegyveres erők olyan jelentős fölényben vannak, hogy akár napok alatt elsöpörhetik a teljes ellenállást. Mindez persze politikai akarat függvénye, hiszen ha a döntéshozók nem adnak szabad kezet a hadvezetésnek, akkor egy alacsony intenzitású elhúzódó háború is kialakulhat.