Törökország - taktikai okokból - megközelítőleg 100 millió dollár értékben vásárol S-300V, S-300 és Tor-M1 típusú légvédelmi rendszereket Ukrajnától és Fehéroroszországtól. Az 1990-es években az Egyesült Államok is vásárolt ezekből a rendszerekből, melyek segítségével kifejlesztették ezen fegyverek „ellenszereit”. A törökök szintén ilyen megfontolásból költöttek ilyen jelentős összeget a szóban forgó fegyverekre, melyek elhárító rendszereit a nemzetközi piacon kívánják értékesíteni.
A Tor-M1 (NATO megnevezése SA-15 Gauntlet) maximális hatótávolsága 12 kilométer, és körülbelül 6000 méteres magasságig hatékony. Az SA-N-8 Gecko utódjának tekinthető rendszer 8 rakéta szállítására képes, és egyszerre két célpontot is képes bemérni. A légvédelmi rendszer képes a közvetlen légi támogatást nyújtó repülőgépek (például A-10) megsemmisítésre, ezen kívül hatékonyan vethető be a vadászbombázók ellen is (például F-16, F/A-18).
Az 1980-as években debütáló orosz gyártmányú S-300 (NATO megnevezése SA-10) nagy hasonlóságot mutatott az amerikai Patriot rendszerrel. Azóta már kifejlesztésre került új verziója is. Hatótávolságuk – típustól függően - eléri a 70-100 kilométert, és képesek a több mint 30.000 méteres magasságban lévő célpontok megsemmisítésére is.
Az oroszok még 1998-ban értékesítették az S-300-at Ciprusnak. Törökország azért tartotta most fontosnak az S-300 légvédelmi rendszerek beszerzését és ellenszerük kifejlesztését, hogy egy esetleges Ciprussal folytatott háborúban ne érje meglepetés a őket.