Oroszországban nap mint nap bejelentenek valamilyen fejlesztést, mely általában a légierőt vagy a flottát érinti, ugyanakkor a katonák kiképzésének javításáról kevés szó esik. Hiába látják majd el korszerű harci gépekkel és jobbnál jobb tengeralattjárókkal a fegyveres erőket, ha közben a vadászpilóták és a tengerészek a bizonytalanság tényével szembesülnek. Az 1980-as években szolgálatukat kezdő pilóták például még tisztán emlékezhetnek a „vörös csillagos\" légierő egykori erejére, majd pedig meggyengülésére. A Szovjetunió széthullása előtt több mint 20 repülési iskola várta a leendő pilótákat, mára azonban mindösszesen 1 darab működik ezekből...
Az 1980-as években a pilóták rendszeresen végezhettek gyakorló repüléseket, ami ugyan nem volt sok óraszámban (nem annyi, mint például a NATO pilótáké), de mégis biztosította a szükséges gyakorlatot. Az 1990-es évektől ugyanakkor egyre gyakoribb jelenség volt, hogy az iskolát elhagyó pilóták szélsőséges esetben akár öt évig nem repültek. A repülés lehetősége főként a tapasztalt pilótáknak jutott, akik egy-egy bevetés alkalmával megcsillogtathatták tudásukat, viszont így a fiatal pilóták nem szereztek kellő gyakorlatot.
Az orosz légierő tehát sok problémával küszködik, amelyre mielőbb megoldást kell találni, mert a mostani állapot oda vezethet, hogy a kezdő vadászpilóták más hivatás után fognak nézni… A szárazföldi alakulatok katonáinak kiképzése is fontos természetesen, ez azonban kevésbé költséges, mint a tengerészek vagy a pilóták esetében.
Márpedig az orosz politikusok mind a légierő mind a haditengerészet fejlesztésére sokat kívánnak áldozni, ehhez azonban megfelelően képzett katonákra és müszakiakra is szükség lesz. Az utóbbi évek gazdasági fellendülése ugyan javított a helyzeten, a lemaradás behozása érdekében azonban még sokat kell tenni. A képzések beindításával már nem lehet tovább várni, így a haditechnikai fejlesztések szorgalmazása mellett erre is megfelelő költségvetést kell biztosítani.
