Sztárok a hadszíntéren

1907. december 27-én látta meg a napvilágot egy bizonyos Maria Magdalena Dietrich, vagyis Marlene Dietrich. A díva 1930-ban az Egyesült Államokba emigrált, majd 1937-ben megkapta az állampolgárságot is. A Vaterland ugyan hazahívta a háború kezdetekor az addigra már igen csak népszerü színésznőt, aki azonban nem tett ennek eleget, és inkább Algériában, Franciaországban, majd a háború vége felé az amerikai katonákat szórakoztatta.

E tevékenységéért megkapta a legmagasabb civilnek járó amerikai kitüntetést a Medal of Freedomot, a francia kormány pedig a "chevalier de la Legion d Honneur" címet adományozta neki. A német katonák körében az egyik legnépszerübb dala a Lili Marlene volt. Olyannyira, hogy amikor Goebbels be akarta tiltani, mert túlzottan szomorúnak találta, azonban kénytelen volt engedni a hatalmas felzúdulásnak, és egy év múlva már újra játszotta a német katonai adó. Sőt nem csupán a németek körében volt népszerü. A frontvonalak túloldalán lévő szövetséges katonák is szívesen hallgatták, ha néha-néha eléggé csend volt, és áthallatszódott a ritmusa. Marlene Dietrich 1943-ban vette fel a müsorára a szerzeményt, amit addigra számos nyelven énekeltek, hiszen egyetemes volt a tartalma: szerelemről és halálról szólt. Épp ez utóbbi nyugtalanította a német hadvezetést. Igaz a később hozzáköltött két versszak nem mindig hangzott el.

A másik díva, akire szexszimbólumként tekintettek a harcoló katonák az Marylin Monroe volt. Bár az ötvenes évekre már nagy népszerüségnek örvendett a színésznő. Az igazi közkedveltséget az hozta el a számára, hogy 1951-ben feleségül ment a baseball-királyhoz Joe Dimaggiohoz. Az újdonsült pár 1954. februárjában Japánba utazott. Marilyn Monroe innen ment át Koreába, ahol négy nap alatt tízszer lépett fel összesen mintegy 100 ezer katona és tengerész előtt lépett fel. Később azt nyilatkozta erről, hogy korábban még soha nem érzett ilyet, csodálatos volt látni a katonákat, ahogy mosolyogtak rám. Egyike volt David Geary ezeknek, aki későbbi hírnevét éppen Marylin Monroenak köszönhette. Az egészségügyi tengerész ugyanis az első sorokban ülve készített néhány képet a fellépő Marylin Monroeról.

A katona képei azért váltak fontossá, hiszen David Geary sem hivatásos újságíró, sem hivatásos fotós nem volt. Épp abban álltak képeinek lényege, hogy olyan hétköznapi emberek szemével láttatta Marylin Monroet, akinek a színésznő a sztárságát köszönhette. David Geary tudta a képeiről, hogy igen csak fontosak. Egy nap, amikor bajtársai azt tudakolták tőle, hogy mihez akar velük kezdeni azt mondta: elküldi a képeket a Smithsonian Intézetnek. Bár akkor még nem igazán gondolta komolyan. Azonban néhány hónappa később és rengeteg telefonálgatás után kilenc 35 miliméteres fotót a Nemzeti Portré Galériának adományozott.

Az újabb frontokon már férfiak is szórakoztatták a harcoló katonákat. Így például 2002-ben Robin Williams az Afganisztánban harcoló amerikai katonáknak adott müsort. Hollywood döntése nem volt véletlen, hiszen a színész addigra már leforgatta a Jó reggelt Vietnám címü filmjét. Arra, ami történt azonban senki nem számított. Robin Williams ugyanis vérig sértett mindenkit: a muzulmán nőket a viseletük miatt méhésznek nevezte. Viccelődött a hadsereg géhás-tisztjein és volt feleségén Jane Fondán. Káromkodott, min egy kocsis. Ez utóbbi akár bele is férhetett volna a katonákról kialakult sztereotípiákba, de a hangulat csak akkor oldódott fel, amikor Robin Williams elkiáltotta magát: Jó reggelt, Bagram. Bagram volt egyébként afganisztáni turnéjának az utolsó állomása.