Kevin Wheatcroft és családja, a Leicestershire-i Donington Grand Prix múzeum tulajdonosai, akik különleges vízi látványossággal kívánják bővíteni a kollekciójukat. Wheatcroft úr ugyanis – egy jelképes: 1 font összegért – megvásárolt egy lebontásra ítélt II. világháborús eredetű Schnellboot-ot, amelyet a hidegháború idején még a britek is alkalmaztak. Az S-130-as jelzésű vízi jármű felújítási munkái – előzetes becslések szerint is – mintegy 3 millió fontot fognak felemészteni.
A Schnellboot S-130-as jelzésü vízi harcjármünek, vagy ahogy annak idején a szövetségesek egyszerüen csak „E-boat”-nak (Enemy = ellenséges) hívták, különleges története van. 1944. április 27. éjjelén egy kilenc hajóból álló flottilla – köztük az S-130-as is – a La Manche-csatornán keresztül, az angol partok közelébe indult portyázni. A rendkívül gyors járású motoros csónakok, a devoni Slapton Sandsnál váratlanul egy ellenséges konvojra bukkantak. Ezek a hajók egyébként éppen az „Operation Tiger” müvelet keretében a „D-Day” (normandiai partraszállás) főpróbáját tartották. A meglepetésszerü német támadásnak 946 szövetséges katona esett áldozatul. A kínos esetet – és a veszteségeket – azonban az angolszász vezetés kezdetben eltitkolta, nehogy az európai inváziós tervek idő előtt kitudódjanak.
A II. világháború után az S-130-as a britek zsákmánya lett, akik a hidegháború idején szintén titkos akciókra használták. Az E-130-al a vasfüggöny országaiba (Kelet-Európa) juttattak be kémeket. Végül egy hajógyárba került, ahol szétbontás várt volna rá. Ekkor érkezett Kevin Wheatcroft úr, aki megvásárolta, hogy az eredeti állapotának megfelelően felújítsa az öreg masinát. A haditechnika iránt érdeklődő Wheatcroft egyébként, az utóbbi időben, 3 másik Schnellboot-ra is szert tett. Ugyanis a dániai partok közelében nemrégiben felszínre hozatott hasonló típusú csónakokat. Ezeket még 1948-1949-ben süllyesztették el, a világháború után, tehát nem harc közben merültek hullámsírba, így nem vonatkoztak rájuk kivételes kegyeleti rendelkezések sem. Az E-boat-ok felújítása mintegy 5 évig tart majd, és a Donington Grand Prix múzeum vízi részlegének egyik fő attrakciói lesznek. A tulajdonosnak, a múlt évben sikerült megfelelő motorokat, ágyú-platformokat, rádió berendezéseket, parancsnoki fülke felszereléseket, és más alkatrészeket is összegyüjtenie.
A Schnellboot koncepció egyébként az I. világháború után született meg, amikor a versailles-i fegyverkorlátozások megtiltották a németeknek a nagy hadihajók építését. Ezek a kicsi, de rendkívül gyors vízi jármüvek utóbb szerfelett hatásos harceszköznek bizonyultak. A kifejezetten nagy – 55 csomós – sebességet pedig a 3 db erős Mercedes dízel motoroknak köszönhették. Ezzel a Schnellboot-ok kétség kívül az egyik leggyorsabb vízi jármü kategória képviselői lettek. Az ék alakú hajótest, valamint az előre tüzelő fegyverek nagy fokú hatékonyságot kölcsönöztek ezeknek a naszádoknak. A Schnellboot technológián alapuló fejlesztések, a II. világháború befejezése után, elsősorban a NATO tagországok tengerészeteinél, napjainkban pedig az USA rombolóin követhetők nyomon.
